Logisticon
Akár a hadjárat sikere is múlhatott azon, hogy a légiósok jóllakottan vagy kiéhezve indultak hadba a barbárok, germánok és vizigótok ellen. A napóleoni háborúk idején megbecsülésnek örvendett a ’marechal des logis’, vagyis szállásmester, akinek nevét és funkcióját az angolok is átvették: a tengeri flotta ellátását Nelson idején már a ’logistics’ szóval illetik. Ha nem is tölti el büszkeséggel a szakma mai képviselőit, mégis történelmi tény, hogy a logisztika háborúk során forrta ki magát önálló diszciplínává, és az ötvenes évekig szorosan összefonódott a haditechnikával.
Számottevő polgári logisztikáról igazából csak ötven éve beszélünk, a ma használatos integrált, rendszerszemléletű logisztika térhódítása pedig a hetvenes években kezdődött. Ennek számottevő oka a felgyorsult élettempónak, a fogyasztás és a termelékenység növekedésének és a globalizálódó gazdaságnak köszönhetően térben és időben egyre széttagoltabb és szakaszosabb anyagi folyamatok irányításának szükségessége. Egyszerűen fogalmazva: az ellátás, a termelés és az elosztás három feladatköre régen átlátható, leginkább egy régión belül megoldható szervezést igényelt, ma viszont rendkívül sokrétű és szerteágazó. A kereslet és kínálat, az ellátás és disztribúció napi szintű, zökkenőmentes biztosítása globális szinten csak integrált rendszerszemlélettel lehetséges.
A modern gazdasági folyamatok kezdetben indukálták, ma már alapfeltételként megkövetelik a magas szintű logisztikai hátteret. Az élesedő piaci versenyben magas minőségi követelménynek kell versenyképes árral és széles kínálati palettával megfelelni. A termelés egyre inkább rendelésorientált, gyors reakció- és rövid átfutási idővel, csökkenő gyártási mélységgel, komoly humánerőforrások igénybevételével. Az anyagforgalomra erősen hat mind a beszerzési, mind az értékesítési piacok globalizálódása, illetve a termékféleségek megsokszorozódása. Ennek egyik következménye, hogy egyszerre vannak jelen ugyanazon a piaci szegmensben a multinacionális óriásvállalatok és a kisvállalkozások. Ez utóbbiak kiléptek regionális ellátói szerepükből és teljes értékű nemzetközi szereplőkké avanzsáltak – nemritkán éppen a modern logisztika adta lehetőséggel élve.
A logisztikának két fő formája van: az egyik az anyagok optimális és stabil áramlását biztosítja fuvarozási útvonalak és raktározási pontok hálózatának segítségével; a másik koordinálja az erőforrások sorrendjét egy projekt végrehajtásának érdekében.
Lényegi változások érzékelhetők az információ- és anyagáramlásban világszerte. Egyrészt csökkent a szállításigényes tömegáruk aránya, a küldemények mennyisége, másrészt viszont növekedett a szállítások gyakorisága és a szállítási távolság. Jelentősen növekedtek az elvárások a szállítás minőségével kapcsolatban – a gyorsaságot és pontosságot régen is nagyra értékelték a kuncsaftok, de manapság fontos kulcsszó lett a rugalmasság, megbízhatóság és a professzionális áruvédelem is.
