Az új előírásokkal lehetővé válik, hogy az élelmiszereket ne csak az előállítás helyén, hanem akár a raktárakban, a hűtőházakban is ellenőrizzék. Ezt ígérték. A vidékfejlesztési miniszter lapunk minapi mellékletében megjelent nyilatkozata ezt megerősítette.

E sorok írója is az említett 96 százalékhoz tartozik. Ezért újságíróként szerette volna megtudni, hogy az új importkontroll (hivatalos nevén: másodlagos importellenőrzés) miként működik a gyakorlatban. Már csak az erre való felkészülés részeként is pontosítania kell a miniszter szavait. Az új rend paragrafusai nem azt tették lehetővé, hogy az ellenőrök a raktárakban meg a hűtőházakban is tehessék a dolgukat. Ehhez eddig is karhatalommal kikényszeríthető joguk volt. A mostani rendszer lényeges újdonsága, hogy minden behozott tételről külön, árat-mennyiséget-lejáratot tartalmazó jelentést kell küldeni a hivatalnak. Az úgynevezett magas kockázatú termékek (például tej, sajt, hús, gyümölcs stb.) esetében az érkezés előtt két nappal, más árukról minden „tárgyhót” követő tizedikéig. Ezeket a jelentéseket vizsgálják meg a szakemberek, hogy eldöntsék, hova érdemes kimenni és körülnézni, nem címkéznek-e át ott éppen például egy gyanúsan olcsó sajtszállítmányt.

A rendszer július közepétől működik. Két hónap – ráadásul egy különleges, sok magyar családi kertészetet érzékenyen érintő időszak – alatt elegendő bejelentés érkezhetett a hivatalba ahhoz, hogy kiderüljön, mennyi behozott árut vélt ellenőrizendőnek a hivatali szakembergárda. A számítógépes rendszerek világában ez nem lehet gond: ennyi bejelentés érkezett, ezek alapján kockázatelemeztünk, a célellenőrzésekkel ennyi és ennyi visszásságot tártunk fel – lényegében néhány összegző adat lesz a gyors válaszban, gondoltuk mi. A miniszter nyilatkozata előtt egy héttel küldtük el egyszerű kérdéseinket a megfelelő hivatalba, ahol kis türelmet kértek, és más azóta sem történt.

Közben megkérdeztünk néhány nagyobb kereskedőcéget is, mi változott náluk július óta – azt mondták, semmi. Jó néhány munkaórát leköt ugyan a jelentések összeállítása, de megszokott hazai és külföldi partnereik a szerződött minőséget és mennyiséget szállítják, éppen úgy, mint eddig. Aki korábban is a tilosban járt, ott fog ezután is, jelenteni aligha fog róla. Akadt szakértő, aki egyszerű matekalapú érvelését összegezve kijelentette: népetető kamu, politikai blöff az egész. A legális élelmiszer-kiskereskedelem – mindennapi vásárlásaink – éves forgalma több mint háromezermilliárd forint. Ennek harmada-negyede import, ami havi sok százezer fuvarnyi tételt jelent. Aki azt mondja, hogy ebből egy néhány száz fős hivatal ki tudja szűrni a „szemétgyanús” szállítmányokat, annak fogalma sincs arról, miről beszél – legyen az bár pontokba szedett „azonnali intézkedéseket” hirdető miniszterelnök, akár a szaktárca vezetője. Nagy szerencséjük, hogy jórészt azoknak sem, akiknek ezt a szöveget szánják.