A Brit Kereskedelmi Kamara számításai szerint a törvény megnehezíti az új munkahelyek teremtését, és együttesen 189,2 millió fontjába kerül a vállalkozásoknak. Ugyancsak péntektől 13 pennyvel 5,93 fontra (1883 forint) emelkedett a minimál órabér.

A munkahelyi diszkrimináció visszaszorítása jegyében a jövőben állásinterjúk során csak korlátozott mértékben lehet feltenni a jelöltnek az egészségével kapcsolatos kérdéseket, mielőtt felajánlanák neki a pozíciót, vagy bekerülnek az utolsó kiválasztási körbe. Ha a jelentkező mégis közölne információkat egészségi állapotáról, és nem kapja meg az állást, a munkaadónak kötelessége bebizonyítani, hogy ez nem játszott szerepet a döntésében.

Bekerült a törvénybe a pozitív diszkrimináció is. Ha egy munkaadó két egyenlő felkészültségű jelölttel kerül szembe, kötelessége figyelembe venni azokat a vonásokat – nem, faj, esetleges fizikai hátrányos helyzet, nemi orien táció –, melyek a szervezetben addig alul voltak képviselve. Mostantól nem várható el a dolgozóktól a fizetésükkel kapcsolatos titoktartás, azaz senki nem büntethető, ha kollégájával megvitatja járandóságát és annak részleteit. Jogi szakértők a munkaügyi bíróságokra nehezedő terhek megsokszorozódásától tartanak amiatt, hogy a jövőben „kombinált” panaszok is beterjeszthetők. Egyszerre érezheti például valaki, hogy azért vesztette el az állását, mert nő vagy mert idős, vagy mert egy etnikai kisebbséghez tartozik és meleg. Korábban ezeket a sérelmeket külön-külön tárgyalta meg a munkaügyi bíróság.

Az új egyenlőségi törvényről szóló lapbeszámolók nem mulasztják el megemlíteni, hogy annak bevezetése egybeesik egy új brit film bemutatójával. A Made in Dagenham 1968-ban játszódik a kelet-londoni Ford gyártelepen, ahol a női dolgozók szenvedélyes kampányt indítottak, hogy férfi kollégáikkal egyenlő fizetést kapjanak. Akciójuk eredménye volt az 1970-ben elfogadott béregyenlőségi törvény.