Hiába duplázódott meg az ár, a méztermés csak harmada az átlagos évjáratoknak – rossz idő járt idén a méhekre. Az akácvirágzáskor három hétig esett az eső, a didergő, ázott, mégis szorgos rovarok ez idő alatt az átlagos években elvárt nektár- és virágpormennyiség felét hordták a kaptárakba. De a nyári virágokkal sem volt sok szerencséjük. Amint Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) elnöke lapunknak elmondta, idén csak 3-4 ezer tonna akácméz készült a kaptárakban, míg egy átlagos évben 10-12 ezer tonnát is piacra dobnak a méhészek. Más mézekből is jóval kevesebb volt a „termelés”, ezek összesen alig nyomnak 6-8 ezer tonnát. Ezért történelmi csúcson vannak a mézárak, mert a méhészektőlmost az átlagos 600 forint helyett 1150-ért veszik az akácmézet és 720-ért a vegyes virágmézet. Az üzletekben a vásárlók ennek duplájáért juthatnak a természetes édesítőkhöz.

A tizenötezer hazai méhész emlékeiben tehát 2010 nem dicsőséges esztendőként szerepel majd. Mindezt csak tetézi, hogy megjelent a szervezett bűnözés a méhészeti ágazatban. Bross Péter szerint egyre többen próbálnak kaptárlopással nyerészkedni. Régebben is előfordult méhlopás, de ilyenkor a tolvaj célja csak a rovarszerzés volt, s így a kár is elenyésző. Akkoriban a lopott kaptár felesleges volt, ezért elégették. A méhek pedig hamar beszoktak új helyükre. Most – ahogy az elnöktől megtudtuk – előfordul, hogy a bandák egyszerre 50-60 kaptárt lopnak, s ezt adják el. Ezzel idén összesen 200 millió forint kárt okoztak, ez csak a kaptárak, s a méhek ára, nem számolva a méhészeti termelési értéket.

Egyébként könnyen a tolvajok nyomára lehet akadni, mert legtöbbjük örökölt méhállományra és a szakértelem, hely hiányára hivatkozva szövegezi ki hirdetését és próbál vevőt találni a kaptáronként 30-40 ezer forintot érő méhkolóniára 25 ezer forintért.

A méhésztársadalom tehetetlen, és ezzel veszélybe sodorják a főállású, illetve keresetkiegészítésként méhészkedők megélhetését. A rendőrség a lopás tényének rögzítésén túl nem tesz, tehet semmit, ugyanis a kaptárak és a méhek életterét biztosító keretek nem rendelkeznek egyedi azonosítóval vagy a tulajdonos kilétét bizonyító jelzéssel.

Ma délelőtt Tatabányán a méhészek demonstrálnak: a lakosság és a hatóság figyelmét kívánják felhívni a jelenségre, s azért választották helyszínnek Tatabányát, mert a Tatabányai Városi Bíróságon a méhészek szempontjából precedensértékű per kezdődik aznap. A jogi esetről az elnök elmondta, hogy egy közeli méhészetből elloptak 60 méhcsaládot, amelyeket a tulajdonosok később a méhészetüktől 200 kilométerre megtaláltak. A kaptárokat – egy év telt el a lopástól – a tulajdonos visszahozhatta az „új” helyükről, hiszen egyértelműen bizonyítani tudta – beégetéssel jelölték a kaptárakat –, hogy ő a tulajdonos. Az, akitől visszahozták, újabb egy év elteltével beperelte az eredeti méhészetet, keresetének alapja: jogcím nélküli gazdagodás. Azt állítja, ő csak üres kaptárakat „szerzett”, és most kéri a méhek árát és egy év elmaradt hasznát.

Lapunk információi szerint ma bejelentik, hogy az OMME pénzügyi alapot hoz létre a méhlopások felderítésében sokat tett rendőrök anyagi megjutalmazására. Ugyanakkor a demonstrálók szeretnék elérni, hogy kiemelt ügyként kezeljék a méhlopásokat. Ezenkívül kezdeményezik, hogy a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz tartozó Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal vegye lajstromba a 900 ezer magyar kaptárt, és tegye kötelezővé a kaptárak külső, látható jelölését.