A magyarországi nagyvállalatok 68 százaléka kizárólag üzleti szempontokat vett figyelembe a válság miatt feleslegessé vált munkavállalói elbocsátásakor, míg 32 százalék egyéb, például szociális szempontokat is mérlegelt a csoportos létszámleépítésnél – derül ki a GKI Gazdaságkutató Zrt. felméréséből. A GKI több mint száz, 500-nál több munkavállalót foglalkoztató nagyvállalatot kérdezett meg az idén a munkavállalókról való gondoskodás gyakorlatáról, a válaszadó cégek összesen 76 292 embert foglalkoztattak. Az adatbázisból kiszűrték az állami cégeket, a leányvállalatokat, illetve azokat a vállalatokat is, amelyek ágazati szempontból biztosan nem terveztek csoportos elbocsátást.

Bank Dénes, a GKI kutatásvezetője az MTI-nek elmondta: a mérlegelt üzleti szempontok között a legfontosabbak az adott pozíció szükségessége, az egyéni teljesítmény és hatékonyság, valamint a munkaviszony megszüntetésének teljes költsége – például az elveszített betaníttatási költség, a végkielégítés mértéke – voltak. Ezek alapján a cégek jellemzően a határozott idejű, rövid távú munkaszerződéssel rendelkező munkavállalókat bocsátották el, miközben a vállalatok a rugalmasság miatt egyre inkább épp ezt a foglalkoztatási formát preferálják – tette hozzá. Jellemző volt, hogy a cégek leépítéskor inkább azok közül választottak, akik közel voltak a nyugdíjkorhatárhoz, és a vállalatok többsége ezt a kiválasztási gyakorlatot egyben a szociális szempontok érvényesülésének tekintette, nem számolva azzal, hogy e korcsoport újraelhelyezkedési esélyei az átlagosnál lényegesen rosszabbak.

Azoknál a cégeknél, ahol az elbocsátások során nemcsak az üzleti szempontokat vették figyelembe, ott a vállalatok általában más területeken is törekedtek társadalmilag felelősek lenni. Ezek a cégek leépítéskor a teljesítmény mellett a családi körülményeket, az újraelhelyezkedés esélyeit, az eltartott gyermekek számát és a család szociális körülményeit is mérlegelték.

A GKI felméréséből kiderül az is, hogy a válaszadó vállalatok közel fele rendelkezett információval arról, hogy elbocsátott dolgozói el tudtak-e helyezkedni, 38 százaléka pedig valamilyen formában segítette is egykori munkavállalóit. A cégek elsősorban a helyi munkaügyi központ, valamint a környékbeli cégek bevonásával próbáltak munkahelyet keresni, de voltak olyanok is, akik fejvadászokkal,munkaerő-közvetítőkkel konzultáltak.

Bank Dénes szerint a recesszió miatt állásukat elvesztők nagy valószínűséggel újra munkába tudnak állni, ugyanakkor továbbra is kedvezőtlenek maradnak az elhelyezkedési esélyek az aprófalvas, elöregedő és egyébként is nagy munkanélküliséggel rendelkező térségekben. A szakértő szerint ezeken a területeken többek között a speciális közfoglalkoztató projektek teremthetnek álláslehetőségeket, különösen a népesség öregedésével összefüggő szociális, egészségügyi és egyéb személyi szolgáltatások területén. Emellett a mezőgazdaság is nagy felvevő lehet, amennyiben sikerül az olyan munkaigényesebb termelések felé elmozdulni, mint például a biogazdálkodás, a zöldség- és gyümölcstermelés, illetve -feldolgozás.