Ha a csütörtöki zuhogó esőben nem is, tiszta időben káprázatos látványt nyújt a kenti partszakaszról, a Foreness Pointtól 12 kilométerre a tengerben elhelyezett és csütörtökön bekapcsolt száz darab Vesta típusú V90-es szélturbina. A 35 négyzetkilométeren elterülő „erőműben” egymástól közel 800 méterre helyezkednek el az egyenként majdnem 380 tonna súlyú szélkerekek, melyek együttesen 300 megawatt energia termelésére – azaz kétszáznegyvenezer otthon ellátására – képesek. Ahhoz, hogy valóban üzemeljenek, 9 és 88 kilométer közötti óránkénti szélsebességre van szükség. Ez az Északi-tengeren valószínűbb, mint másutt.

A svéd Vattenfall energiacég beruházása a Bloomberg értesülése szerint 900 millió fontba, azaz durván 300 milliárd forintba került. A szigetország – a Thanet széltelep átadása után – a világ egyik legnagyobb offshore szélgeneráló kapacitásával rendelkezik. Az összesen 5 gigawattos teljesítmény már közel hárommillió lakóegység igényét elégíti ki. A The Daily Mail napilap információja szerint a kormány „teljes gőzzel tör előre a szélenergia felé”. Tervek szerint a következő évtizedben mintegy tízezer turbinát adnak át, szárazföldön, illetve vízben. A széltelepek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a szén-, olaj-, illetve földgázalapú erőművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésével teljesülhessenek az Európai Unió szigorú klímaváltozási célkitűzései Nagy-Britanniában.

Nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel a szélerőművet, és egyáltalán a szélenergia koncepcióját. A szélszkeptikus Globális Felmelegedési Politika Alapítvány képviselője, Benny Peiser számításai szerint „háromszor annyiba kerül az offshore szélenergiára épülő villamos áram”, mint más források, és a költséget az adófizetőknek kell állniuk, az beépül a közüzemi számlákba. Más hozzáértők, köztük Michael Loughton, a londoniQueenMaryUniversity professzora „pénzkidobásnak” tartja a szélenergiába való befektetést, amikor az ellátás folyamatos biztosítása érdekében változatlanul szükség van a hagyományos energiaforrásokra, mégpedig nemcsak bel-, hanem külföldről is. Számítani kell arra, hogy egyszeregyszer még az Északi-tengeren is elcsendesedik a szél.

Az ellentmondásos fogadtatás mögött az a tény is meghúzódik, hogy a Thanet szélfarm összesen 900 millió fontot felemésztő építési költségének csak 20 százaléka realizálódott brit cégeknél. Ez az adat különösen kiábrándító annak fényében, hogy a Liberális Demokraták szerdán befejeződött éves konferenciáján felszólaló Chris Huhne energetikai és klímaváltozási miniszter „harmadik, a zöldenergia által vezérelt ipari forradalomra” tett ígéretet. Józanabbul gondolkozó energiaszakértők tudomásul veszik, hogy a brit vállalatok kirekesztésének szomorú helyzete egészen addig nem fog megváltozni, amíg a szigetországban nem épül ki egy komoly szélkerékgyártó bázis, hiszen ez a szélerőmű-építés legdrágább tétele.

Negyedmillió háztartást szolgálnak ki