Újra benépesülhetnek a határban a legelők
A hétvégén Csermajorban a hazai tejtermékgyártó szakoktatás 121 éves központjában 13. alkalommal rendeztek országos sajtversenyt. A megmérettetésre huszonnégy kisebb, nagyobb sajtgyártó vállalkozás csaknem száz sajttal nevezett.V. Németh Zsolt vidékfejlesztésért felelős államtitkár a rendezvény megnyitásakor elmondta, hogy a kormány igyekszik elhárítani az akadályokat a jó minőségű magyar termékek piacra jutása elől. Ennek egyik formája, hogy a helyi piacokon mind nagyobb számmal képviseltessék magukat a kisebb termelők, mikrovállalkozások. A kistermelői tejtermékek ugyanis minőségben és árban is felveszik a versenyt a nagyáruházak árucikkeivel.
Kovács László, aTejTerméktanács elnöke a Népszabadságnak elmondta, hogy szakértőik már készítik e tárgyban a javaslataikat a Vidékfejlesztési Minisztérium számára. Az elnök úgy véli, hogy a tárca történelmi esélyt kapott arra, hogy a hazai tejtermelést ismét olyan növekedési pályára állítsa, amelyen az európai konkurensek már megindultak, miközben a magyar szarvasmarha állomány és a tejtermelés tovább csökken. Kovács László hozzátette: a tejtermelők el akarják érni, hogy a termékpályán képződő nyereségből ne csak a kereskedők, hanem a feldolgozók is részesedjenek. Az elnök fontosnak tartaná a kereskedelmi törvény módosítását, így kötelezve a már részben működő másodlagos ellenőrzés során a kereskedőket, hogy a hatóság embereinek mutassák be árképzésüket. Csak így lehetne a versenyjogba ütköző, úgynevezett „felfaló” árazást tetten érni. Az exportáló nyugat-európai cégek gyakran élnek ezzel a módszerrel. A piacot felfaló vagy ragadozó árképzés lényege, hogy egy termék esetén a meghódítandó piacon sokkal kisebb árat alkalmaznak, mint a gyártás helyén.
Fontosnak tartanák azt is, hogy a földtörvény módosításakor találjanak megoldást az állattartók földhöz juttatására: ennek módja lehet a földvásárlás, de állami földek tartós bérlete is. Ha mindez megvalósulna, akkor létrejöhetnének a családi tehenészetek és újra legelhetnek a határban a tehenek. A családi tehenészetek nagyságára a francia példát hozta fel, ahol 25 tehén van egy 50–200 hektáros gazdaságban, míg Ausztriában ennyi tehenet 20 hektár tart el. Úgy vélik, minél előbb fel kell zárkóztatni a magyar tehenészeteket az uniós versenytársaikhoz. Most ugyanis még hátrányban vannak: 33 százalékkal kevesebb támogatáshoz jutnak, mivel a csatlakozási szerződés szakaszos felzárkózást tesz lehetővé.
A tejágazatban – zártsága miatt – viszonylag kicsi a feketegazdaság részesedése, de az alapanyag-felvásárlásban és a házaló, illetve piaci kereskedelemben vannak nehezen ellenőrizhető pontok. Kovács László szerint még fehérebb lenne a tejbiznisz, ha a gyártók közvetlenül a termelőktől vásárolnának és nem a begyűjtő vállalkozásoktól.
A minden tekintetben fejlettnek tekintett Hollandia gazdálkodói szerint nem fenékig tejfel náluk az élet: saját bevallásuk szerint mintegy harmaduk pénzügyi gondokkal küzd.
A gazdálkodók negyede érzi kifejezetten szegénynek magát, 32 százalék pedig nem tud csupán gazdálkodói jövedelméből megélni. Minden ötödik öt éven belül abba akarja hagyni a mezőgazdasági tevékenységet, de kétharmaduk arra panaszkodik, hogy nem tudja kire hagyni a vállalkozását.
