Ami a felár korlátozását illeti, az MNB „nem gondolja”, hogy meghatározható egy maximális, elfogadható felár, szerintük a banki erőfölény korlátozása szempontjából az a fontos, hogy a szerződésben meghatározott felárat az intézmények ne növelhessék a futamidő alatt egyoldalú módosítással – ezáltal az MNB szerint átláthatóvá, összehasonlíthatóvá válnak a banki ajánlatok, így az új szerződések esetén mód nyílik a felárak csökkentésére.

A kamatokon elért banki profit várható alakulására vonatkozó kérdésünkre közölték, a bankok az elmúlt években az árazási erőfölényük miatt extraprofi tra tettek szert, ami csökkenhet az árverseny, illetve a többletköltségek szabad áthárítását korlátozó intézkedések miatt. A jegybanki javaslat a bankokat hatékonyabb kockázatkezelésre, az eszközök kamatozásához és a lejárathoz jobban illeszkedő forrásszerkezetre ösztönzi, ha jövedelmezőségüket fenn akarják tartani. Az MNB elképzelése szerint a pénzintézeteknek kötelező lenne ingyenesen az ügyfelek részére felajánlani a szerződések átalakítását az új, transzparens szabályoknak megfelelő hiteltermékké. Az ügyleti kamat mértékének változatlansága biztosítaná, hogy a bankok ne szenvedjenek el azonnali veszteséget. Az esetleges alkotmányossági aggályokra vonatkozó felvetésünkre (a korábban kötött szerződésekre vonatkozó új szabályozás miatt, ami a bankoknak hátrányos lehet) azt a választ kaptuk, hogy a múltban több más hasonló, árazásra vonatkozó szabályozás is kiterjedt a fennálló hitelállományra, és ezt eddig az Alkotmánybíróság nem kifogásolta. Ilyenek voltak – az MNB szerint – a hitelintézeti törvény egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos rendelkezései.

Végül megtudtuk, hogy az MNB javaslatai alapján a bankoknak nemcsak a devizában történő törlesztést, de a folyósítást is lehetővé kellene tenniük. Tudomásuk szerint néhány kivételtől eltekintve a bankok általában nem biztosítják ezt a lehetőséget az ügyfeleknek, holott annak technikai akadályai nincsenek.