Az őszben bíznak a galériák
Vegyes eredményekkel zárták a tavaszi aukciós szezont a hazai galériák. Virág Judit májusi rendezvényén a forgalom közel 400 millió forint volt, a kiemelkedő alkotásokra, ha a korábbinál visszafogottabban is, de licitált a közönség. Ezt tükrözték az árak is: míg az előbbi évek hevületében átlag 80 százalékos licitemelkedést regisztráltak, most az árakat alig 30 százalékkal sikerült feljebb tornászni. Virág Juditék óvatosan válogattak, és a stabil árazás meghozta az eredményt: ha eufória nem is, de a kiegyensúlyozott vásárlókedv összejött az aukción.
Rosszabbul járt a hosszabb kihagyás után visszatérő Kováts Lajos, a BUMBUM Galéria tulajdonosa. A kereskedő, akinek egy évtizeddel előbbi tevékenységét a Blitz és különösen aMEO KortársMűvészeti Gyűjtemény, valamint az intézmények keretében lebonyolított árverések sora fémjelezte, ma úgy érzi: nem szabad megméretkezni a nyilvános porondon. – Nem rendezek újabb árverést – mondja –, bár májusban még úgy gondoltam, alkalmas az idő a kortársak piacra dobására. Rendezvényéről, amelyen Fehér László, Méhes László, Szűcs Attila, Lakner László, Frey Krisztián, Szurcsik József, Kupcsik Adrián, Román György, a klasszikusok között pedig Rippl-Rónai, Vaszary, Scheiber művei kerültek többek között kalapács alá, ma annyit mond: nem volt siker. A többség jó, ha a kikiáltási ár közelében elkelt, jelentős tételek maradtak vissza, az alig 100 millióra rúgó összleütés 70 millióval maradt el a kikiáltási ártól.
– Meg van zavarodva a piac – állítja Kováts,miközben az árak, elszakadva a realitásoktól, még mindig az egekben vannak, áruhiány van. Amíg a minőséget tükröző értékrend nem áll helyre, addig nem tér magához a műkereskedelem, amely ma Magyarországon minden, csak nem átlátható. A piacon sorra jelennek meg újabb és újabb szereplők, beadók és árverezők, sokan tájékozatlanul, kevés hozzáértéssel. Az utóbbi időszak kinevelt vásárlói többségükben befektetők és nem gyűjtők, ami válság idején csak növeli a bizonytalanságot. A beadók, akik sokat költöttek az elmúlt időszakban, csalódottak, nem értik, hogy a galériás miért akarja a felét adni annak az összegnek, amelyért egy-egy becses alkotást megszereztek, miközben azt is látják, hogy még mindig csillagászati áraknál koppan a kalapács. A kérdés ma egyre aktuálisabb, vajon van-e tényleges adásvétel a kulisszák mögött? A szakma közös kommunikációja késik, ami pedig a nyilvánosság előtt, az árverési termekben zajlik, tisztelet a kivételnek, nem ad támpontot a józan értékeléshez – fogalmaz. Kováts szerint segítene a helyzeten, ha angolszász mintára bevezetnék a becsértéket, ami valamelyest megfoghatóvá tenné a közönség számára is a folyamatokat.
Kieselbachék ugyancsak visszahúzódtak a rivaldafényről. A galéria, amely az elmúlt évtizedben tarolt, 2008 decembere óta nem lépett színre, azóta a nyilvánosság helyett az intimitást választották, és kizárólag a galériás értékesítést favorizálják. Illetve mostanság az is nehézségekbe ütközik, miután tatarozzák a körúti bemutatótermet. Kieselbach üzleti partnere, Einspach Gábor nem volt beszédes, kérdésünkre annyit mondott: készülnek az őszi szezonra, képeket vesznek fel, de hogy végül is mikor, vagy hogy egyáltalán sort kerítenek-e árverésre, az attól függ, hogyan haladnak az építkezéssel.
A Falk Miksa utca másik nagyágyúja, Nagyházi Csaba derűsebben látja a helyzetet. Bár szerinte is hullámzó a beadói hangulat, a vételi kedv már pislákol, ennek jeleként az utóbbi időben megmozdult a galériás forgalom is. – A bőség zavarába kerültünk – mondja október közepi árverésükkel kapcsolatban MayerVera, Nagyházi munkatársa.
– Soha ennyi festménnyel nem kerestek meg bennünket, mint most, ezért az eddigi gyakorlattól eltérően két napon át lehet licitálni festményekre a galériában. Az összeállított anyag amúgy nem tér el a megszokottól, a közepes átlagú klasszikus festmények mellett ismét kiemelkedő néprajzi gyűjtemény vár vevőre, egy különlegesnek számító öntöttvas kollekció, Zsolnay tárgyak és muzeális, valamint használati értéket is képviselő bútorok várják a gyűjtőket. Talán nem oktalanul reménykednek abban, hogy a közepesen tehetős gyűjtők is megjelennek és vásárolnak.
Az ARTE Galéria rendezvényét akár biztató jelként is lehet értékelni. Igaz, kis tényező a piacon, ám egyfajta szondája is a gyűjtői hozzáállásnak. – A művészeti piacon olyan bőséges a választék, hogy a sokszorosított grafikáért nem lehet sokat kérni. Ezekhez a néhány ezer, tízezer forintos árakhoz igazodtak az egyedi grafi kák, rajzok, akvarellek, pasztellek, tus- vagy krétarajzok kikiáltási árai – magyarázza Marsó Dia tulajdonos. Már néhány ezer forintért is lehetett szerezni a szemnek örömet okozó grafikákat, a legdrágább tétel, Bortnyik Sándor Fekete piros kompozíciója 120 ezer forintot ért, 75 ezret adtak egy Joseph Kádárért, ugyanennyit egy Dési Huber-grafikáért, valamint Klie Zoltán kertrészletéért, míg Kondor Béla Kísértés című alkotása 80 ezerért talált vevőt. A tételek 60 százaléka elkelt, amiMarsó Dia szerint nem rosszabb az előző években tapasztaltnál.
Az önmérséklet az egyedüli gyógyír a lábadozó piacnak -vallják Virág Juditék is. A vásárlók egyre kényesebbek a kvalitásra, miközben pénztárcájuk laposabb az előző évekénél, az eladók viszont őrzik az igazi értékeket, inkább csak a közepes minőséggel próbálnak szerencsét. Ez utóbbi kategória a jelek szerint dömpingmennyiségben vár vevőre, az igazi mestermű viszont ritka, és a tulajdonosok sokszor irreális elvárásokkal jelennek meg. Józan és nem utolsósorban műértő befektetőkre számít Virág Judit és társa, Törő István, akik már lezárták októberi árverésük anyagát. Soha ekkoramenynyiséget nem kellett megszűrniük, mint az október közepén kalapács alá kerülő, mindössze 170 tételes kollekcióhoz, de szigorúan tartották magukat a reális ár-reális érték elvéhez.
- Kemény harc volt a beadókkal, szép számmal utasítottunk el a felkínált anyagból, köztük olyant is, amely kimagasló kvalitású volt, ám irreálisan magas áron akarták értékesíteni. Reményeink szerint ez az önkorlátozás gyümölcsözni fog -mondja Törő. A válság ellenére úgy érzi: a luxus iránti kereslet nem csökkent számottevően, a kimagasló művek kereslete kifejezetten erősödött, természetesen ez a néhány évvel ezelőttinél nagyobb árérzékenységgel párosul. De erre a galéria felkészült - állítja, és ezt tükrözik majd a kikiáltási árak is, amelyek szerényebbek lesznek a megszokottnál. Egy kiemelkedő Perlott-képre, a művész Fauve korszakából, például 12 millió forintnál kezdődhet a licit, miközben egy hasonló nem is olyan régen 36 milliós leütési áron cserélt gazdát. De bekerülhet a példa tárba egyKmettycsendélet, amelyet 2,5 millióért kiáltanak ki, az alkotó hasonló műve 26 millióért kelt el a közelmúltban. Kalapács alá kerül még egy szép Derkovits-akt, egy Munká csy-enteriőr, de érdemes lesz figyelni a kortárskínálatra is, amely bár kevés, de igényesen válogatott anyagból áll, közte Csernus Tibor dekoratív alkotásával.
A gyógyulás jeleit mutatja a nemzetközi műtárgypiac. Az Artprice statisztikái szerint az árverési bevételek az év első felében 70 százalékkal haladták meg az előző esztendő hasonló időszakáét. A Christie's és a Sotheby's összforgalma ugyan akkor még mindig 25 százalékkal marad el a 2007-es eredménytől, és a deficit 20 százalék 2008-hoz képest. 2010 első fél évében 2,9 milliárd dollárra rúgott a nyilvános aukciók forgalma, a két nagy aukciósház árverésvezetőinek kalapácsa 340 alkalommal koppant egymillió dollár felett. Elemzők szerint az eredményeket az ázsiai piacok turbózták fel, valamint az, hogy a kiemelkedő kvalitások ismét a befektetői figyelem középpontjába kerültek. Giacometti, Picasso, Turner, Manet, Derain, Klimt, Cézanne voltak a sztárok. A korona Picassóé, a Nude, Green Leaves and Bust (Akt, zöld levelek és mellszobor) című alkotásra 95 millió dollárnál csapott le májusban a Christie's árverésvezetőjének kalapácsa. A jutalékokkal együtt 106,5 millió dollárral lett könnyebb az ismeretlen vevő pénztárcája. Hogy kitart-e a lendület, arra novemberi rendezvényein derül csak fény, eddig a sztárok közül csak egyet harangoztak be a krónikások, Andy Warhol egy 1962-ben készült Coca-Cola-kompozíciója, a négyes sorozat utolsó darabja, 20-25 millió dolláros becsértékkel kerül a Sotheby's kalapácsa alá.
Árverési kalauz
Az elkövetkező napokban több kisebbnagyobb árverező is porondra lép. Klasszikus festmény- és műtárgy-kamaraárverést rendez szerdán a Pintér Galéria. Kínálatában több kiemelkedő alkotás is szerepel, köztük Ámos Imre Templombelső című vászna, kikiáltási ára 2,4 millió forint, míg Batthyány Gyula olajképe (Magyar álom) 4,9 millió forintról indul. Szombatra jótékonysági aukciót szervezett az árvízkárosultak javára a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége. A tételek között Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészek kortárs művei szerepelnek. Barabás Márton Játék két hanggal, zongorafedélre festett olajképét például 200 ezer forintért, Deim Pál Háttérsugárzás, 2010 akril-vásznazott lemezét 300 ezer forintért, Fájó János temperáját 250 ezer forintért, míg Gyémánt László Múlandóság című monotípiáját 300 ezer forintért kínálják. A nagyobbak között elsőként Forró Tamás szondázza a piacot.
A Belvedere Szalon szombati árverésének kimagasló tétele Gulácsy Lajos Borús tája, amelyet 18 millióért kínálnak, minimum 1,8 milliót remélnek egy Czóbelért, hasonló kiindulási áron kínálják Kokas Ignác akrillal megfestett farostját, 2,8 millióra teszik Egry József Őszi szántás című képét, Berény Róbert lányportréja pedig 4,8 millió forintról indul. Jövő kedden a MissionArt Galéria jelentkezik főként kortársakkal, hogy azután októberben beinduljon az igazi őszi szezon. A hónap második hetében a BÁV árverése nyitja az eseménysorozatot, majd következnek Nagyháziék háromnapos rendezvényükkel, ezzel egy időben a Polgár Galéria is várja a közönséget, de a piac igazi próbatételét kétséget kizáróan a Virág Judit Galéria aukciója jelenti majd október 17-én.
