A társaság elnöke, a francia Jean-Louis Butré szerint a szélerőmű kifordítja önmagából a fenntartható fejlődés fogalmát, hiszen drágán állít elő kevés áramot, ha nem fúj a szél, akkor az energiát hőerőművekből kell pótolni, azaz a károsanyag-kibocsátás valójában nem csökken, rontja az életminőséget, mert a környezetében állandó a zaj, emiatt a közeli településeken zuhannak az ingatlanárak.

Kérdésünkre, akkor vajon miért oly lelkes a bizottság és az EP is, amikor az adófizetők pénzét e megújítható forrásra költi, a belga Luc Rivet azt válaszolta: egyrészt erős az ipari lobbi, amely érdekelt a szélerőművek gyártásában, másrészt a politika jelezni akarta, tesz valamit a klímaváltozás ellen. A német Heinrich Duepmann hozzátette: a német szélenergia-ipari szövetség negyvenfős irodát nyitott Brüsszelben, amely serény lobbizással tölti idejét.

Az európai széllobbi (EWEA) általában is naponta hallat magáról az unió központjában, minden egyes döntést, az EU-ból érkező minden egyes eurót közleményben üdvözöl. Ezzel szemben az EPAW tagszervezetei abban értenek egyet, hogy ellenzik a rossz hatásfokú, tékozló és a környezetre káros szélerőműtelepeket, de abban már megoszlanak a vélemények, hogy mi lehet a megoldás. Duepmann szerint a nukleáris energia, amelynél olcsóbban, fenntarthatóbban és tisztábban nem lehet áramot termelni. Butré pedig a napenergia korlátozott hasznosítása, illetve a tisztaszén-technológia mellett tette le a voksát.