Nem lehet minden devizaadóst megmenteni
Elsősorban az árfolyamok kedvezőtlen alakulása miatt a devizaadósok terhei mostanra olyan mértékben nőttek, hogy az az ügyfelek mellett már a bankoknak, illetve a nemzetgazdaságnak sem jó – mondta tegnapi tájékoztatóján Lomboy Judit. A CIB lakossági üzletágvezetője szerint a bankok által hozott, a terhek csökkentését célzó intézkedések, például az árfolyam és kamatkedvezmények csak látszatmegoldások és leginkább marketingcélokat szolgálnak. A pénzintézet számításai szerint ezek néhány száz, vagy legfeljebb egy-két ezer forinttal mérséklik egy átlagos lakáshitel havi törlesztőrészletét. A bankok persze e mellett több egyéb módszerrel, például a hitelek átalakításával, a futamidő növelésével, átmeneti kedvezményekkel is segítik a nehéz helyzetbe került ügyfeleiket.
A CIB például tavaly február óta 30 ezer ügyfelet keresett meg, az átsrukturálás iránt 14 ezren érdeklődtek, ám eddig csak hatezer esetben írták alá az átalakított szerződést – tette hozzá Vitályos Áron, a bank értékesítési igazgatója. Tovább rontja a képet, hogy közülük minden negyedik már újra késik a törlesztéssel, azok pedig, akiknél már lejárt az egyéves könnyített periódus, hetven százalékban nem tudják fizetni az eredeti törlesztőrészletet, így esetükben újra át kell alakítani a hitelt. (A negatív tapasztalatok alapján a CIB most már nem is az egy-, hanem a két-három éves csökkentett törlesztési időszakot javasolja ügyfeleinek.)
Lomboy Judit szerint ebből is látszik, hogy a pénzintézetek nem tudnak minden ügyfelen segíteni, ehhez az államra is szükség van, ezért is kiemelten fontos, hogy a bankok és a kormányzat között megmaradjon az együttműködés. A CIB-nek ugyan vannak fenntartásai a Rogán Antal és Kósa Lajos nevével fémjelzett, a lakáshitelesek segítését célzó nyolc ponttal kapcsolatban, a lakossági üzletágvezető szerint azonban az elképzelések „nem az ördögtől valók”, s több olyan felvetés is van a csomagban, amit érdemes alaposabban is megvizsgálni. Üdvözölte például az ügyfelek számára előnytelen egyoldalú szerződésmódosítások tiltását, mivel az növeli az átláthatóságot, igaz arra számít, hogy ez a jelenlegi korlátok további szűkítését és nem teljes tiltást jelentene. A tiszta lappal indulás megteremtését, vagyis, hogy az adósság ne haladhassa meg az ingatlan aktuális piaci értékét, szintén jó ötletnek tartja.
Az Egyesült Államokban ez most is így működik, ha egy jelzáloghitel bedől, a végrehajtó értékesíti az ingatlant, a bank pedig annyit kap, amennyi ebből befolyt, az ügyletet lezárják, az adósnak nincs több tartozása. Ennek a gyakorlatnak a magyarországi implementálása ellen csak az szól, hogy nálunk a végrehajtás lassú és költséges, és ezzel tovább nő a hitelintézet vesztesége. Ezen kellene a kormánynak javítania, de persze fontos annak a meghatározása is, hogy mit tekintünk az ingatlan piaci értékének – fogalmazott. Szintén jó ötletnek tartja, hogy a bankok ne számolhassanak fel büntető kamatot az olyan adósoknak, akik tartósan fizetésképtelenek. Bár ez utóbbi feltételt pontosan körül kell írni, mert jelentősen ronthatja az ügyfelek fizetési hajlandóságát, illetve visszaélésekre adhat alapot, ha a bankok nem szankcionálhatják a pontatlan törlesztést. Ezért inkább a korlátozást, mint a teljes eltörlést tartaná indokoltnak.
Bár a javaslatok között több olyan is van, melyek a hazai lakossági hitelezés alakításában, a bankok és az ügyfelek kapcsolatának szabályozásában fontosak és jók, a nehéz helyzetben lévő lakáshiteleseken azonban ezek nem segítenek. A jegybanki, vagy a bankok saját devizaközépárfolyamának alkalmazása egy átlagos, frankalapú lakáshitel esetében a havi törlesztőrészletet mindössze ezer forinttal csökkentené. A futamidő ötéves, az ügyfél kezdeményezésére történő automatikus meghosszabbítása sem jelent érdemi csökkenést. Amennyiben a futamidőből már csak öt év van hátra, úgy a duplázás persze jelentős, akár negyvenszázalékos mérséklést is jelenthet (igaz, így összességében majd jóval többet kell visszafizetnie az ügyfélnek), a jellemző, 20–25 éves futamidők esetében azonban ez is csak legfeljebb a törlesztő részlet 10–15 százalékos csökkenését eredményezi.
Megsértette a kódexet az OTP
A pénzügyi felügyelet (PSZÁF) kétmillió forintra bírságolta az OTP-t a banki magatartási kódex megsértése miatt. A pénzintézet annak ellenére nem adott lehetőséget ügyfelének a devizaalapú hitel devizában való végtörlesztésére, hogy ezt a lehetőséget a kódex aláírásával vállalta, és ezt az előírást saját üzletszabályzata is tartalmazta. Az adóssal szemben – aki nagy összegű, lakáscélú hitelének még fönnálló részét átutalással kívánta törleszteni – a bank azt az eljárást alkalmazta, hogy a beérkezett frankösszeget vételi árfolyamon átváltotta forintra, majd eladási árfolyamon visszaváltotta frankra, és ezt a pénzt írta jóvá az ügyfél folyószámláján. Az OTP emellett azt a tájékoztatást adta, hogy a devizában történő végtörlesztés kizárólag bankfiókban, pénztári valutabefizetéssel lehetséges. A PSZÁF már hónapok óta ellenőrzi a magatartási kódex betartását. A vizsgálat részeként több pénzintézetet is megbírságolt már a felügyelet.
