– Egyetlen pénzügyi piacnak sincs helye a Vadnyugaton –mondta szerdán Brüsszelben Michel Barnier belsőpiaci biztos, amikor hangsúlyozottan a Lehman Brothers összeomlásának második évfordulóján javaslatokat terjesztett elő a testület nevében a származékos termékek, valamint a fedezetlen ügyletek (shortolás) és a hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) átláthatóságának növelésére – a piaci hatékonyság megőrzése mellett. A bizottsági források már előre jelezték: nem ezek robbantották ki a pénzügyi válságot, de krízishelyzetben a hatások megsokszorozása révén hozzájárulhatnak a folyamatok súlyosbodásához, a piaci árak befolyásolásához, a shortolás esetében azok csökkenéséhez.

A jórészt a kockázatok fedezésére szolgáló ügyletekkel alapjában véve semmi probléma sincs, hiszen a cégek értelemszerűen igyekeznek például a valutaárfolyamok változásából eredő kockázatokat mérsékelni ilyen tranzakciók révén. A bizottság nem is javasolja például a shortolás betiltását, amire egyébként ma már tizenkét uniós tagországban akad valamilyen példa, hanem egyrészt a januártól felálló új európai felügyeleti hatóság, illetve a nemzeti hatóságok feladatává tenné, hogy átmeneti jelleggel esetleg ilyen jellegű döntést hozzanak.

A problémát a szabályozók szemében az okozza, hogy a nem tőzsdén végzett ügyletek alig láthatóak a számukra. Ezeket a kétoldalú szerződéseket nem kötelező bejelenteni. Ugyanakkoreszármazékospiac elvi értéke 2009-ben 615 billió dollárra rúgott. A cél, hogy az egyedi és nagyon összetett pénzügyi termékeket szabványosítsák, a két fél közé központi szerződő felet állítsanak be, aki az elszámolást elvégzi, valamint a végrehajtott ügyleteket a származtatott eszközök kategóriái szerint kereskedési adattáraknak jelentsék.

A shortolásról is kevés információval rendelkeznek a felügyeleti hatóságok. (Ilyen tranzakció esetén az eladó kölcsönvett értékpapírt értékesít, hogy azt később olcsóbban visszavásárolja.) A befektetők a továbbiakban kötelesek lesznek jelenteni pozícióikat a hatóságoknak, ha azok értéke meghaladja a részvénytőke 0,2 százalékát, s a piacot értesíteni, ha ez a mérték 0,5 százalék fölé emelkedik. A javaslat előírná, hogy a shortoló gondoskodjék az értékpapír valamilyen tartalékosáról, hogy az ügyletet mindenképpen el lehessen számolni, le lehessen zárni. A két javaslatcsomag –ha a tagállamok és az Európai Parlament (EP) is beleegyezik – 2012 júliusában, illetve végén léphet hatályba.

Az uniós források hangsúlyozták: e szabályozás része a húszak csoportja (G–20) által tett fogadalomnak is. Hasonlóan nyilatkozott e kérdésben Charles Collyns amerikai pénzügyi államtitkár is a brüsszeli Bruegel intézetben, ahol a nagy kihívások egyikeként említette a pénzügyi felügyeletek megerősítésére az Egyesült Államokban és Európában hozott törvények gyakorlati átültetését, illetve a banki tőkekövetelmények szigorítására vonatkozó bázeli megállapodás érvényesítését. Egyebekben azt hangoztatta, hogy a költségvetések fokozatos, de nem elsietett konszolidálása is kiemelkedő feladat. Az Egyesült Államok 2015-re a GDP négy százalékára csökkenti a hiányát. A strukturális reformok megindítása szintén elkerülhetetlen.

Az uniós tagországoknak – az önmagukra kényszerített megszorítások nyomán – legfeljebb 2014-ig van idejük rá, hogy a deficitet a GDP három százaléka alá vigyék.

S most folyik – éles viták közepette – a munka a gazdaságpolitikák összehangolásáról. A csütörtöki brüsszeli csúcstalálkozón is szó lesz erről, de az európai szemeszter bevezetésétől, azaz a főbb mutatószámok korai bemutatásától eltekintve nincs egyezség például a szankciókat illetően.

Olli Rehn pénzügyi biztos az EP szakbizottságában szerdán azt mondta, hogy az eurózónában ezt könnyebb érvényesíteni, mint a saját valutával rendelkező tagállamokban, amelyek esetében az uniós költségvetés készítésének folyamatában lehetne az elrettentő eszközöket bevetni. Ám ezek a tagországok sérelmezik: ha baj van a költségvetéssel valahol, milyen megoldást hozhat, ha még nagyobb terhet raknak ezen államokra.