A brit kormány ugyan még nem véglegesítette megszorító csomagját, de „rémhírek” már kiszivárogtak a Munkáspárttól örökölt rekordmértékű, 156 milliárd fontos költségvetési hiány drasztikus lefaragása érdekében tervezett közkiadási, köztük jóléti szigorításokról. (Már eddig is több mint kétszázezer közalkalmazott munkahelye szűnt meg.) Nem csoda, hogy felpaprikázott hangulat jellemzi a TUC, a Szakszervezetek Országos Tanácsának a héten tartott kongresszusát. Brendan Barber, a szövetség mérsékeltnek tartott főtitkára nyitóbeszédében széles alapokon nyugvó koalícióra szólított fel az október 20-án nyilvánosságra kerülő intézkedésekkel szemben. Barber úgy látja: a megszorítások ideológiai alapon nyugszanak, politikai célokat szolgálnak, éppen ezért politikai választ igényelnek. A TUC kongresszusának több száz küldötte egyhangúan elfogadta a koordinált munkabeszüntetési akciókra vonatkozó előterjesztést, vagyis több szakszervezet egyszerre hirdet majd sztrájkot.

Bob Crow, a közlekedési dolgozók szakszervezetének a múlt heti, a gazdaságnak 50 millió fontos veszteséget, a londoniaknak súlyos nehézségeket okozó metrósztrájkért felelős vezetője is olyan hasonló közös demonstrációkat sürgetett, mint amelyek 1990-ben voltak a fejadóval szemben, s amelyek elősegítették a „Vaslady” bukását. A szélsőséges baloldali funkcionárius nagy feltűnést keltő akciók, többek között autópályákon és főútvonalakon rendezett ülősztrájkok, a Downing Street 10. és a Buckingham-palota biztonságának romlását okozó „bravúrok” mellett érvelt.