Tavaly a költségvetés nettó befizetőjévé vált a környezet- és természetvédelmi szektor: a megszorítások nyomán az állam erről a területről is kivonult, és így a tényleges ráfordításainál jóval nagyobb bevételekre tesz szert. A parlamenti zöldbizottság minapi, a zárszámadási törvény zöldfejezeteit elemző ülésén arra is fény derült, hogy a kormány 2009-ben egy fillért sem használt fel rendeltetésszerűen a kvótabevételekből.

Utóbbival kapcsolatban mentő körülmény, hogy a kvótaeladásokból befolyt 36 milliárd forint papíron ma is megvan: a pénzt a kormány a költségvetés kozmetikázására használta fel – egyes politikusok szerint. Ez azonban –Jávor Benedek, a bizottság LMP-s elnöke szerint – aligha vigasztalja meg azokat, akik a magyar széndioxid-kvótákat megvásárolták: nekik arra az információra lenne szükségük, hogy milyen kibocsátáscsökkentő beruházások valósultak meg a pénzükből, ilyesmivel azonban a magyar állam eddig nem tudott szolgálni (amivel a jövőben eladandó kvótáink piaci értékét is leszorítottuk). A környezetvédelem számára ettől függetlenül is gyászév volt a tavalyi: a 2008-as 56 milliárdról 39 milliárd forintra csökkent az ide jutó költségvetési támogatás. Ezzel a környezet és a természet megóvása nemcsak „önfinanszírozóvá” vált, hanem még jócskán hozott is a konyhára. A bizottság számításai szerint 140-150 milliárd forint állami bevétel származik erről a területről, amivel szemben alig 82 milliárd kiadás áll, és ennek is a nagyobb része uniós támogatás, illetve az intézmények saját bevétele. Vagyis szó sincs arról, hogy nálunk a környezetvédelem a „gazdagok luxusa” lenne, és attól a távlati céltól is messze vagyunk, hogy a környezetvédelemben képződő forrásokat a környezet érdekében használják fel.

A bizottság szerint különösen aggasztó a nemzeti parkok és az egyéb területi szervek forráscsökkenése – példaként említették, hogy a vízügytől 6 milliárd forintot vontak el, miközben a 2010-es tavaszi árvíz százmilliárdos kárt okozott (részben talán azért, mert nem jutott elég pénz a védekezésre). Még problémásabb a környezet- és természetvédelmi bírságok kérdésköre: ezen a címen a 2008-as 1,6 milliárd forint után tavaly csak 89 millió folyt be, ami Jávor szerint aligha történhetett másként, mint hogy a kényszerűen szűkített területi jelenlétű hatóságok valamilyen politikai elvárást követve engedékenyebbé váltak. A testület mindezek ellenére – a Fidesz és az MSZP támogatásával, az LMP és a Jobbik ellenszavazataival – támogatta a törvény tárgysorozatba vételét.

Hasonlóan végződött az agrártárca költségvetési fejezetét érintő zárszámadási törvényszöveg vitája is a mezőgazdasági bizottságban. Itt a legérdekesebb kifogások egy 44 mil liárdos tételhez kapcsolódtak, amelyet árfolyamnyereség címén a vidékfejlesztési tárca realizált – az LMP szakértői szerint valószínűleg az uniós pályázatok nyerteseinek kárára. Maga az összeg úgy „keletkezett”, hogy a pályázatok kiírása és a támogatások kifizetése közben változott az euróárfolyam (akkoriban éppen erősödött a forint), és az euróban megadott összegek után a pályázók a vártnál kevesebb forintot kaptak. Ez az agrártárcánál nyereségként, az érintetteknél viszont pótlólagos költségként jelentkezett. A furcsa nyereség ténye önmagában még nem veszélyeztetné a zárszámadás áttekinthetőségét – sokkal súlyosabb probléma, hogy az ellenzéki képviselők szerint a szóban forgó 44 milliárd forint sorsa sem olvasható ki a szövegből. A bizottság mindezek ellenére támogatta a tárgysorozatba vételt, annak dacára is, hogy az agrártárcára vonatkozó fejezetet az Állami Számvevőszék munkatársai elutasító minősítéssel látták el.