Nagyon ellentmondásosnak kell lenniük a banki személyzeti híreknek ahhoz, hogy a brit napilapok címoldalára kerüljenek. Ez történt a héten a beszédes nevű Bob Diamond kinevezésével, aki a Barclays Bank befektetési részlegének éléről annak vezérigazgatói tisztségébe ülhetett. Stephen Green, az HSBC elnökének távozása is átlépte a sajtó ingerküszöbét, aki jövő év elején már kereskedelmi államminiszter lesz.

Lord Mandelson, volt üzleti és kereskedelmi miniszter a bankvilág „elfogadhatatlan arcának” nevezte az 59 éves amerikai Bob Diamondot azt követően, hogy idén a következő öt évre elosztva 63 millió fontos fizetési csomagot alkudott ki magának. Tény, hogy Diamond a Barclays befektetési banki üzletágát kategóriáján belül az egyik legnagyobbá építette fel Nagy-Britanniában. Az ő égisze alatt vásárolta fel a Barclays 2008 szeptemberében, „az évszázad akvizíciójaként”, szinte csak az épületek áráért a Lehman Brothers maradékát. A százmillió fontos vagyonnal rendelkező pénzügyi szakember jövő márciusban váltja a jelenlegi vezérigazgatót, John Varley-t. Diamond csekély tapasztalattal rendelkezik a lakossági banki területen, de kritikusai azt is a szemére vetik, hogy csak a jövő évtől kezdve fizet személyi jövedelemadót Nagy-Britanniában. Nem elég, hogy kevesebb szál fűzi a szigetországhoz, mint elődjét, de szenvedélyes támogatója az integrált banki modellnek, miközben a kormány a lakossági és a befektetési ágazatok szétválasztásában gondolkozik.

Vince Cable, a Cityért felelős liberális demokrata miniszter aggódik a kinevezés miatt, míg a párt pénzügyi szóvivője úgy fogalmazott, hogy „a főkrupiét nem szokták a kaszinó élére helyezni”. George Osborne pénzügyminiszter diplomatikusabban értékelte a hírt, hangsúlyozva, hogy a „részvényeseken múlik, ki a Barclays vezérigazgatója”, ő maga pedig „kész együttműködni Bob Diamonddal a mindkét fél számára fontos kérdésekben”. A miniszter azt akarja, hogy London megőrizze versenyképességét az üzleti életben, de biztosítani kívánja azt is, hogy a brit adófizetők a korábbinál jobban meg legyenek védve a nagyon nagy bankok által képviselt rendszerkockázattól.

A kormányhoz jövő év elején csatlakozó 61 éves Stephen Green a szakma egyik különleges egyénisége. A volt köztisztviselő, majd menedzsment-tanácsadó huszonnyolc éve dolgozik a világ egyik legnagyobb bankházánál, az HSBC-nél, 2006 óta elnöki minőségben. A krízis a pénzintézetet sem kímélte meg teljesen, de Green vezénylete alatt nem vált szükségessé, hogy segítséget kérjen a kormánytól. A főbankár a világ minden táján szerzett gazdag tapasztalatokkal és személyes tekintéllyel felvértezve érkezik meg a Whitehallba. Az „Isten bankáraként” emlegetett vezető az anglikán egyház világi lelkipásztora. Több könyvet is jegyez, köztük a „Isten szolgája? Mammon szolgája?” és a „Gondolatok pénzről, erkölcsről és egy bizonytalan világról” című köteteket. Diamonddal ellentétben Green ellenzi a realitásoktól elrugaszkodott bankárprémiumokat, és pellengérre állította bizonyos pénzemberek laza erkölcseit is. Az új kereskedelmi államminiszter jövő év elején kerül be a felsőházba, és addigra a HSBC is megtalálja utódját. Green „társadalmi munkában” végzett állásában a nemzetközi kapcsolatokra, exportés kereskedelemfejlesztésre koncentrál majd.