Pedig az elmúlt hónapok alapján úgy tűnt, az újabb politikai megméretésig nem hajlandóak érdemi információkat megosztani a valós gazdaságpolitikájukról. Ám az elmúlt napokban többfelől is olyan nyomás nehezedett a kormányra, hogy nem halogathatta tovább lapjai felfedését.

A hét első felében tartott uniós pénzügyminiszteri tanácskozáson egyértelmű jelzéseket kapott Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, hogy bármit is gondolt a magyar kormány a költségvetési mozgástere bővítéséről, az EU nem lesz elnéző, ha Magyarország nem tartja be az államháztartási hiány három százalék alá csökkentését előíró stabilitási egyezményt. S ha ez nem lett volna elég, az utóbbi időben újra borongós nemzetközi pénzpiaci hangulat olyan magasságokba emelte a svájci frank árfolyamát a forinttal szemben, ahol eddig soha nem járt.

Mindezt mérlegelte az Orbánkormány, és tegnapi ülésén úgy döntött, igazodik az előző kormányok által kitűzött konvergenciapályához: idén 3,8 százalékra, jövőre pedig 3 százalék alá szorítja az államháztartás defi citjét. De nemcsak számokról, hanem intézkedésekről is tárgyaltak a kormányülésen, olyanokról, amelyeket már régóta hiányoltak szakértők a kormány programjából. A három százalék alatti hiányhoz vezető utat a közigazgatási kiadások „nagyságrendekkel történő” csökkentése, valamint az államreform kövezi. Matolcsy György szerint szükség lesz hozzá a bankadóra, valamint arra is, hogy a növekedés meghaladja a 2,5 százalékot jövőre.

A bejelentések hatására valamelyest megnyugodtak a piacok, ám arra nem lehet számítani, hogy a kormány vállalásai végleg megfordítják a hangulatot. Merthogy időközben úrrá lett az idegesség a befektetőkön: attól félnek, hogy a világgazdaság újból visszazuhan a recesszióba, pedig a legutóbbi válságból sem kászálódott még ki teljesen. Ez határozhatja meg a következő hónapok kereskedését, és szakértők szerint emiatt a svájci frank akár a 230 forintos szintet is megütheti még idén.

Ezért gondolják azt szakértők, hogy elkésett a kormány a korábban kitűzött célok melletti elköteleződéssel, ez már kevés a devizahitelesek megsegítésére. Egy a tegnap elhangzott ígéreteknek megfelelő költségvetési törvényjavaslat, illetve a kapcsolat rendezése az IMF-fel azonban már tényleg erős támaszt jelentene. Utóbbinak nem is kell új kölcsönről szólnia, elég lenne, ha a már felvett hitelek törlesztésének kinyújtásáról meg tudnánk állapodni. A frankhitelt törlesztők addig is jobbára egyéb kiadásaik lefaragásával próbálják kezelni a helyzetet. Kutatások szerint elsőként a közlekedéssel összefüggő kiadásaikról, illetve a tartós fogyasztási cikkekről mondanak le, ám statisztikusok szerint mára már a legalapvetőbb ráfordításokból – például az élelmiszervásárlásokból – is sokan leadnak.

A nemzetgazdasági miniszter megtalálta a megoldást