– Túlzás nélkül állítható, hogy a finn igazi újságolvasó nemzet: az 5,3 millió ember 87 százaléka olvas naponta több mint fél órán át újságot. Az utóbbi években a fiatal felnőttek korosztályában még nőtt is az újságolvasók aránya. Mivel magyarázható ez az erős pozíció?

– Az északi államokban, Dániában, Svédországban, Finnországban általában a nagypolitika törekvése volt, hogy egy demokratikus, egyenlőségen alapuló társadalmat hozzanak létre, és ebben igen fontos szerep hárult az újságokra. Finnország esetében az is sokat nyomott a latban, hogy a megjelenő helyi lapok idővel regionális újságokká erősödtek. Ma a napilapok többsége ilyen helyi újság, amelyek a maguk területén gyakorlatilag monopolhelyzetben vannak.

– Dacára hogy Finnországban a két legnagyobb példányszámú napilap, a Helsingin Sanomat és az Ilta Sanomat az önöké, a nemzetközi portfóliójukból gyakorlatilag hiányoznak a napilapok.

– Mert ez már nem a jövő üzlete. Tény, hogy mi napilapkiadóból nőttük ki magunkat, azonban látni kell, hogy már nincs semmiféle növekedési lehetőség ebben a szegmensben. Nézzen csak körbe, mennyi új magazin jön létre és tűnik el napról napra! Rengeteg.Mennyi új napilap jön létre mostanában Európában? Jó ideje semennyi.

– Mégis, ön szerint mi lesz a nyomtatott médiumokkal? Eltűnnek, vagy kisebb példányszámmal, de stabilizálják az eladásaikat, és prémiumtermékké válnak?

– Úgy látom, a legtöbb újság nem igazán érti a helyét a mostani világban. Szerintem az újságok természetes közegévé mára a kisebb, helyi közösségek – városok, régiók – váltak. Egyelőre azonban az újságok nagyobb része nemzeti médium. Számomra azonban nem az a kérdés, hogy az újságok nyomtatott vagy elektronikus formában fognak-e tovább élni. A nagy kérdés inkább az, hogy a jövőben az emberek hajlandóak lesznek-e fizetni a bennük fellelhető tartalomért. Az összes nagy médiacég azon töpreng, hogy fi zetőssé tegye-e internetes tartalmait.

– Mi fogja ezt eldönteni?

– Az új média eszközei, mint a mobilos olvasófelületek vagy az iPadek. Ha fizetőssé tesszük ezeken az eszközökön letölthető tartalmakat, úgy az egyéb internetes felületeken sem lehet majd ingyenesen kínálni az információt. Ha sikerül fizetőssé tenni az internetes tartalmat – amit nagyon remélek –, úgy tovább tud fejlődni ez az iparág.

– A recesszió a Sanomát sem kerülte el. Éves jelentésük szerint 2009-ben 8,7 százalékkal estek a nettó eladásaik, és munkavállalóik száma 18 ezerről 16 ezerre csökkent. Hogyan változtatta meg a válság a médiapiaci trendeket?

– A válság véget ért az európai médiaszektorban, azonban az előtte elindult konszolidációs folyamatok – cégfelvásárlások – jelenleg igencsak döcögnek. Óriási ugyanis a különbség a médiapiaci árak megítélésében a vevők és az eladók között. Nekem mint vevőnek most úgy tűnik, hogy jócskán túlértékelt a piac. Az eladók valahogy úgy vannak vele, hogy vége a válságnak, szóval a 2008-as árakra még rá is tesznek, amikor eladással próbálkoznak. Azonban az az ár, ami évi 4-5 százalékos piaci növekedés közepette még vállalható, egy 1 százalék körüli növekedés idején teljességgel irreális. Remélem, hogy idővel beindul annyira a piac, hogy az eladók árai közelebb kerülnek a realitáshoz.

– A médiapiaci cégfúzióknál maradva: a Népszabadság tulajdonosa, a Ringier és az Axel Springer nemrég bejelentett kelet-euró pai közös vállalata mennyiben teremt új helyzetet a Sanoma számára?

– Lett egy erősebb versenytársunk. Ugyanakkor most már csak egyetlen vetélytársunk van a régióban.

– És ez mitől lenne jobb önöknek?

– A konszolidáció természetes folyamat. De jobb, ha az embernek egyetlen kemény, professzionális versenytársa van, mint sok kisebb. Ez kiszámíthatóbb viszonyokat teremt számunkra.

– Tevékenységi körükben a magazinok és az online sajtótermékek mellett számos más szolgáltatás – televízió, oktatás, mozilánc üzemeltetése, üzleti szolgáltatások – is van. Azonban a térségünkben csak magazinokkal és digitális médiával vannak jelen. A többi üzletágat is behozzák Magyarországra?

– Nem, egyelőre megmaradunk a magazin illetve az internetes kiadványok és az oktatási anyagok mellett, ezek terjeszkedésünk fő irányai. Jelenleg nincsenek meg az erőforrásaink arra, hogy más egyéb üzletágban terjeszkedjünk.

– A magyar kormány látható törekvése, hogy szorosabb felügyelet alá vonja a médiát. A kormányoldal által „médiaalkotmánynak” aposztrofált jogszabály körüli vitából az látszik, hogy regisztrációra köteleznék az internetes kiadványokat – nem kizárt, hogy a blogokat is –, továbbá köteleznék arra az újságírót, hogy bizonyos esetekben felfedje a forrásait. Mi a véleménye erről?

– Hallottam erről, de rendszerint próbáljuk elkerülni, hogy kommentáljuk a helyi törvénykezési folyamatokat. Annyit mondanék, hogy a politikai-gazdasági vezetés a skandináv országokban sem kedveli túlzottan a médiát. Azonban tisztában vannak azzal, hogy a nemzeti fejlődésnek ott is három fő pillére van: a szólásszabadság, a demokrácia és a piacgazdaság. Ha ebből egy is gyenge, akkor az egész építmény meginog. Mint felelős médiavállalkozás elnöke én a szólásszabadság híve vagyok.

Jaakko Rauramo a szólásszabadság híve