Forrásra váró egészségügy
Az ágazat igazi darászfészek, mélyreható változást eddig egyetlen kormánynak sem sikerült végrehajtania, viszont volt, amelyiknek sikerült belebuknia. Az orvosi lobbi nem számít kiterjedtnek, viszont tagjainak befolyása roppant nagy. A reformokat követelők szerint egyszerre pazarló és forráshiányos az egészségügy, miközben a betegek csak ritkán jutnak korszerű ellátáshoz. Az ellátási szintek terhelése nem arányos: jóval nagyobb súlyt kellene kapnia az alapellátásnak, és csak a tényleg súlyos eseteknek kellene fenntartani a kórházi ellátást. Az egyenetlenség az eszközparkra is érvényes, van, ahol alapvető műszerek cseréje is gondot okoz, máshol kihasználatlanul állnak a nagy értékű felszerelések.
Az egészségügy lehetőségeinek vizsgálata során megkerülhetetlen a finanszírozás kérdése. A probléma gyökerét ugyanis az jelenti, hogy a közel tízmillió állampolgár ellátásához szükséges forrást a társadalom kisebb része, 3-4 millió ember biztosítja a járulékfizetésén keresztül. A többiek után az állam fizet az adófizetők adójából, vagy hitelből, illetve vannak potyautasok, akik nem fizetnek járulékot, de nem is tartoznak abba a körbe, akik után az állam állja a biztosítást. Az önkormányzati szektor kapcsán tett megállapítás itt is érvényes: az egészségügyben nem találni olyan dolgozót, aki szerint ki lehet vonni forrásokat az ágazatból.