Földhöz ragadhat az unió
A tilalom meghosszabbítását illetően egyetértés mutatkozik a politikai pártok körében, hiszen még a Bajnai-kormány szakminisztere, Gráf József juttatta el Brüsszelbe azt az előzetes jelzést és érvanyagot, amellyel értésre adta, hogy mindenképpen kérelmezni fogja a hároméves halasztást. Az Orbán-kormány – részben erre az anyagra alapozva – hozzávetőlegesen százoldalnyi elemzést tesz a bizottság asztalára a napokban. A lényeg: a földárak még mindig nagyon elmaradnak a régi tagországokéitól, s miután a magyar gazdák támogatása sem érte még el a nyugat-európai szintet, félő, hogy tőkeerős külföldi befektetők jelennek meg, s vásárolják a magyar földet. Úgy tudjuk, egyes bizottsági körökből javasolták a kormánynak, hogy ne csak a földárakkal hozakodjon elő, hanem a világgazdasági változásokkal, és azzal az Eurostat által is publikált ténnyel, hogy a magyar gazdák jövedelme a 2008–2009-es válságos években több mint harminc százalékkal csökkent. További érv a birtokrendszerek összehasonlítása is, illetve az az ígéret, hogy a kormány e tekintetben hozzálát a rendezéshez, a nyilvántartások rendbetételéhez.
A kérdésben ad hoc szövetségek alakulnak, amelyek befolyásolhatják a döntést. A bizottság részéről a végsőt szót a belsőpiaci biztos, Michel Barnier mondja ki, valamikor az év végén vagy a jövő esztendő elején. – Lengyelország fontos támogatója lehetne Magyarországnak, de Varsó a csatlakozás előtt 12 éves moratóriumot harcolt ki magának, így most nem érdekelt igazán, hogy beszálljon a küzdelembe – mondta lapunknak Tabajdi Csaba, az Európai Parlament mezőgazdasági bizottságának szocialista tagja. – Szlovákia szintén hétéves halasztást kapott a földpiacának a megnyitására, s hasonló kérelem benyújtását fontolgatja, akárcsak a balti államok – teszi hozzá.
Szlovákia azonban kicsit másként szabályoz: ha a külföldi vásárló szlovákiai bejegyzésű vállalkozással rendelkezik, akkor vásárolhat földet.
Számos tagország, például Franciaország vagy Finnország, semlegesnek mutatkozik, minthogy ott különösebb érdeklődés nincs a magyar termőföld iránt. De Németország, Ausztria, Hollandia és Olaszország álláspontja már nehezebben kifürkészhető, elképzelhető, hogy ők is egy táborba szerveződnek, s nyomást gyakorolnak Barnier-re.
Forrásaink szerint nehéz megítélni, végül milyen vélemény alakul ki. A bizottság a következő hetekben tanulmányozni fogja a magyar kérést, s konzultál az illetékesekkel, meg más tagországokkal is. Ha nemet mond, akkor egyes uniós tagállamok mintájára még mindig lehetséges a külföldiek földvásárlásának akadályozása, ám ehhez meg kellene változtatni a földtörvényt. Például a gyakorta hivatkozott dán modell – amely egyebek mellett helyben lakáshoz, dán nyelven megszerezhető mezőgazdasági végzettséghez köti a vásárlás engedélyezését – egy koppenhágai befektetőt is kizár a lehetséges vevők köréből. A magyar szabályozásban hasonló jellegű korlátozás jelenleg nincs.
Az utóbbi napokban Brüszszelben hallani lehetett olyan vélekedéseket, hogy a bizottsági döntésben szerepet játszhat a külföldi befektetések alacsony volta a magyar agrárágazatban, ám forrásaink szerint ez legföljebb másod- vagy harmadlagos szempont, ha egyáltalán felmerül az egyeztetések során.
