Reneszánszukat élik a szénerőművek
Tucatszám épülnek a régi, hagyományos szénerőművek az Egyesült Államokban, ezzel évtizedekre előre biztosítva az ágazat első helyét az üvegházhatású gázok kibocsátásáért felelős ipari szennyezők toplistáján. Az Amerikai Energetikai Minisztérium statisztikája szerint az utóbbi két évben 32 szénerőmű építése volt folyamatban, ezeknek a felét már át is adták. A fosszilis eredetű energiahordozóra alapozó beruházási hullámot növekvő aggodalommal szemléli a társadalom, különösen a nyugat-virginiai bányakatasztrófa és a BP egyik, Mexikói-öbölbeli olajkitermelő egységének felrobbanását követő brutális környezetszennyezés láttán.
A hagyományos szénerőművek reneszánsza két dologra mindenképpen figyelmeztet: egyrészt a reményteljes „tiszta széntechnológia” még kiforratlan, másrészt a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló törekvések zátonyra futottak. Méghozzá állami bábáskodás mellett, ugyanis júliusban a szenátus – az ellenzéki republikánusok és a szénbányászatban érdekelt államok demokrata szenátorainak támogatásával – lesöpörte az asztalról az ezt törvényi szinten rendező jogszabályt.
Az amerikai áramfogyasztás felét szolgáltató széntüzelésű erőművek káros környezeti hatásainak csökkentése ettől még téma marad Washingtonban. Igaz, az arányokat jól jellemzi, hogy az Obama-kabinet a gazdaságélénkítő csomagjából 3,4 milliárd dollárt adott a tisztaszén-technológiával kísérletező erőművek fejlesztésére és a káros gázok lekötését célzó kutatásokra, miközben a hagyományos szénbányákra és szenes erőművekre a magántőke tízszer ennyi pénzt költ.
A beruházók és a szolgáltatók azzal érvelnek, hogy a szén bőséggel áll rendelkezésre, emellett a belőle nyert áram olcsóbb, mint a földgáz eltüzelésével előállított, a szélerőművekről és a napelemekről már nem is beszélve. S bár az új szenes erőművek árama nagyjából 30 százalékkal kerül majd többe, még így is megőrzi versenyképességét.
A Washington Post írásában utal arra, hogy a szeneslobbi vitorlájából azért rendesen sikerült kifogni a szelet. Tudósok és környezetvédők határozott fellépése több tucat beruházást akadályozott meg vagy késleltetett, számos esetben a bíróságra bízva az elutasító határozat kimondását. Összesen 151 erőműépítési projektet jelentettek be 2008 óta, e szerint csak minden ötödiket sikerült engedélyeztetni. De még így is elég ahhoz, hogy a szénalapú áramtermelés hosszú távon megőrizze vezető helyét.
A 32 új szénerőmű összkapacitása 17,9 ezer megawatt, ez a magyarországi áramigény durván 3,5-szerese. Csaknem 16 millió háztartás ellátását tudják biztosítani, ennyi otthon van Arizona és Kalifornia államban együttvéve. A mérleg másik oldalán évi 125 millió tonna gáz kibocsátás áll, ami 22 millió gépjármű éves emissziójának felel meg. Noha a nitrogén-oxid és a kén leválasztása már megoldott, a szén-dioxid egyenest a légkörbe kerül, s a lekötésére és semlegesítésére irányuló technológia széles körű alkalmazásától még 15-20 évre vagyunk. A végcél, hogy a lekötött szén-dioxidot föld alatti geológiai formációkban hosszú időkre „kivonják a forgalomból”.
John Grasser, a szaktárca szóvivője elismerte, hogy az új erőművek engedélyezésével elszalasztották a lehetőséget a kibocsátás radikális csökkentésére. A tiszta technológia kidolgozásához azonban idő kell, míg az áramra most azonnal van szükség – érvelt.
Addig is az erőműtársaságok megteszik a tőlük telhetőt: kihagyják a szén-dioxid-szűrő helyét az utólagos beépítés reményében. És várnak egy olyan formátumú tudósra, mint amilyen Thomas Edison volt, akinek a tervei alapján New Yorkban 1882-ben megépült az első klasszikus szénerőmű.
Elszennyezett lerakók, tiltakozó környezetvédők
A szén nemcsak felfelé, lefelé is szennyez, méghozzá a korábbi -nál is súlyosabb mértékben – derül ki amerikai zöldszervezetek elem zéséből. A szénerőművekben keletkező salak kijelölt lerakó helyeit vizsgálták meg, s mint kiderült, az eddig ismert 67 szennyező depónia mellé 39 újabbat kellett feltenniük a veszélyeztetett helyeket feltüntető térképre. A rossz szigetelés miatt a depó niákból a mélybe szivárgó víz arzénnel szelénnel, krómmal és ólommal szennyezi a talajvizet, felborítva ezzel az ökológiai egyensúlyt – állapították meg.
