A befolyásos londoni Pénzügykutató Intézet (Institute for Fiscal Studies, IFS) a munkáspárti kormánynak is sok borsot tört az orra alá, de már sikerült magára haragítania az új koalíciót is. Az IFS a gyermekszegénység elleni program és a Gazdasági és Társadalmi Kutató Tanács megrendelésére készített elemzést a június 22-én beterjesztett rendkívüli költségvetés következményeiről, különös tekintettel arra, hogy az milyen terhet jelent az egyes társadalmi rétegeknek.

A felmérés különösen arra keresett választ, megfelel- e a valóságnak George Osborne pénzügyminiszter hangzatos kijelentése, mely szerint „a jö vedelmi skála alsó részében található rétegek arányosan kevesebbet fognak fizetni, mint a legjobban keresők.

Ez egy progresszív költségvetés, mely gondoskodik a terhek tisztességes elosztásáról. A leggazdagabbak fizetik a legtöbbet és a legsérülékenyebbeket meg fogjuk védeni”.

Ezzel szemben az IFS szerint az új kormánynak ez az ígérete „nem igaz”. Míg a legszegényebb, gyermekes családok 2014-ig átlagosan 5,2 százalékot veszítenek el éves jövedelmükből, a legjobban eleresztett famíliák csak 1,1 százalékkal állnak majd rosszabbul. Az aránytalanság részben azokból az intézkedésekből következik, melyeket a liberális-konzervatív koalíció a 192 milliárdos jóléti büdzsé elkerülhetetlen mérséklése érdekében foganatosít. A pénzügykutatók szerint a szaktárca grafikonjai, melyek az igazságos teherelosztást voltak hivatottak bizonyítani, magukba foglalták amunkáspárti elődök utolsó költségvetésének egyes elemeit, például az évi 150 ezer fontos fi zetésekre kivetett 50 százalékos személyi jövedelemadót, ugyanakkor nem vették tekintetbe a jóléti reform 11 milliárd fontra rúgó megnyirbálásának hatásait. Ezek közé tartozik a lakástámogatás és a fogyatékkal élők juttatásainak korlátozása. További húsbavágó lépés az áfa 17,5-ről 20 százalékra való emelése és a társadalombiztosítási hozzájárulás felsrófolása.

A legtehetősebb családokat arányosan kevésbé érinti a jóléti kedvezmények megvonása, míg több hasznot húznak a kormány részben gazdaságés vállalkozásélénkítési adózási könnyítéseiből. Mindezek alapján az elemzés kimondja: a jóléti kiadások figyelembevételével a rendkívüli költségvetésben nyilvánosságra hozott adózási és társadalmi juttatási változások regresszívek, mind összegsze rűen, mind százalékosan. Jobban sújtják a szegényebb háztartásokat, mint a jövedelemelosztás felső és középső fokán elhelyezkedőket.

A Pénzügyminisztérium magától értetődően nem fogadta el az IFS elemzését. A The Timesban a szóvivő „szelektívnek” nevezte azt, mondván, nem veszi figyelembe a költségvetés növekedést serkentő és munkahelyteremtő elemeit. A megsemmisítő szakértői vélemény mindazonáltal így is újabb csapást jelent a Liberális Demokratáknak. Nick Clegg pártvezér korábban ugyanis ünnepélyesen megígérte, hogy a büdzsét „átitatják a liberális értékek”. A párt népszerűsége rohamosan visszaesett a kormányhoz való csatlakozása óta. A Gordon Brown utódjának keresésével elfoglalt Munkáspártnak viszont ölébe hullott a szerencse. David Miliband volt külügyminiszter, az ellenzék vezetői posztjának fő várományosa máris veszélyben látja a Munkáspárt egyik vívmányát, félmillió gyermek kimentését a szegénységből. Értékelése szerint a kormány feláldozta az igazságosságot, a növekedést, a munkahelyeket, és most a következő nemzedék esélyeit kockáztatja.