Nem kell az IMF hitele
Gyorsan lehűtötte a kedélyeket Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter, pedig néhány óráig úgy tűnt, a kormány ősszel kész tárgyalóasztalhoz ülni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy újabb hitelmegállapodásról. Ezt a hírt kedd este a piacok is megnyugvással vették, de a mámor csak másnap reggelig tartott: a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) ugyanis – immár hivatalos közlemény formájában – egyértelművé tette, hogy szó sincs új hitelmegállapodásról. Addig csak egy külföldi hírügynökségnek, a Bloombergnek küldött minisztériumi válasz alapján közzétett hír állt a rendelkezésre, amiből ennél többet lehetett kiolvasni.
A kép azonban ezzel együtt nem lett sokkal tisztább. Ha nem egy új hitelről, akkor vajon miről érdemes a kormánynak tárgyalnia a valutaalappal? – tettük fel a kérdést például Oszkó Péternek, a Bajnai-kormány pénzügyminiszterének, aki 2009 tavaszától állt kapcsolatban az IMF-fel. (Kíváncsiak lettünk volna a nemzetgazdasági tárca álláspontjára is, tőlük a reggel megjelent közleményt kaptuk csatolva válaszul.) Oszkó szerint igazából semmiről: a hitelprogram október elején kifut, így nincs szükség újabb szándéknyilatkozatra, amely egyebek közt a jövőre vonatkozó kormányzati gazdaságpolitikai vállalásokat foglalná össze.
Ezeket a szándéknyilatkozatokat 2008 ősze óta negyedévente rögzítette a kormány és a valutaalap (valamint az Európai Bizottság és a magyar jegybank), s ezek alapján volt lehetőség az aktuális hitelrészlet lehívására (ez összesen két alkalommal történt meg, 2009 nyarától már nem hívtunk le pénzt erről a számláról).
Úgy tudjuk, a tárcán belül sem egyformán vélekednek arról, mi is az őszre időzített tárgyalás célja. Van, aki a szokásos negyedéves felülvizsgálatra gondol (bár a legutóbbi, július végi korántsem szokásos módon zárult, amikor a tárgyaló felek anélkül álltak fel az asztaltól, hogy elkészült volna a szándéknyilatkozat), ahol végre pontot lehet tenni a két évig tartó együttműködésre. Ennek szükségességét azonban nem látják IMF-forrásaink, szerintük a hitelprogram októberben kifut, onnantól automatikusan indul a törlesztési periódus.
A tárca közleménye viszont egy másik típusú tárgyalásra utal: a valutaalap ugyanis évente felkeresi azokat az országokat egy konzultációra, amelyek tagjai a szervezetnek. Ez független a hitelprogramoktól, akkor is jönnek, ha nem áll fenn ilyen szerződés adott ország és az IMF között. Másként nehéz is értelmezni a minisztérium közleményének ezt a sorát: „a tárgyalások kizárólag az IMF Alapokmánya szerinti szokásos, minden országgal megtörténő gazdaságpolitikai konzultáció keretében történnek majd”.
Vagyis elméletileg sem egy új hitelprogram, sem a jelenleg futó lezárása nem célja egy ilyen találkozónak. Hogy miért mégis most adott erről a tervéről hírt az NGM, arról Oszkó véleménye az, hogy a hétfői jelentős forintgyengülésnek próbáltak útjába állni, ám másnap reggelre már az a kormányzati politika szabott irányt a kommunikációnak, amelyik az IMF-ről való leválást állítja a célkeresztjébe.
Mindazonáltal e találkozó mégis lehetőséget adhat a kormánynak, hogy javítson a viszonyán az IMF-fel. Egyben fel lehet használni arra, hogy elérjék a valutaalapnál az utolsó hitelrészlet lehívását. Illetve arra is alkalmat adna, hogy a szűkre szabott hiteltörlesztési időszak meghosszabbításáról kezdeményezzenek tárgyalásokat. Ez érdekében állna a kormánynak, ugyanis a következő években nagyon megterheli az adósságszolgálatunkat a nemzetközi szervezetektől felvett hitel visszafizetése.
Tragikus kommunikáció
Nemzetközi összehasonlításban stabil pénzügyi mutatókat örökölt a kormány, miközben türelmesek voltak a piacok – ebben látja az okát Oszkó Péter, hogy a nyári IMF-tárgyalás után miért csak korlátozott mértékben estek a magyar eszközárak, illetve miért korrigálták azóta az esés egy részét. Úgy látja, az önkormányzati választásokig kapott esélyt a kormány, hogy belekezdjen a reformokba. – Megtanulták már a befektetők, hogyan kezeljék a kormány kettős beszédét –mondta a volt pénzügyminiszter, ami szerint nagy lehetőséget szalasztottak el Orbánék, hogy nem fogtak rögtön az önkormányzati reformba. De legalább nem is csináltak helyrehozhatatlan strukturális károkat, lényegében ott folytatták, ahol mi abbahagytuk – mondta, hozzátéve, hogy a kormány kommunikációs teljesítménye viszont tragikus.
