Erre információ híján sem a Költségvetési Tanács, sem a jegybank szakemberei nem vállalkoztak. Pro és kontra érveket azonban felsorakoztattak az MNB közgazdászai. Az előnyök közé sorolják, hogy ilyen alacsony adókulcs mellett sokaknak már nem éri meg eltitkolni a jövedelmüket, azaz gazdaságfehérítő hatása van, ami az adóalap szélesedését eredményezi, így ez részben pótolhatja a kieső adóbevételeket. Főleg, ha emellett a kedvezményeket, kivételeket is radikálisan megnyirbálják. Ugyancsak pozitívum, hogy a felső kereseti kategóriákba tartozóknak sem kell különféle trükkökkel „adóoptimalizálniuk” a jövedelmüket.

Az egykulcsos rendszer hátránya ugyanakkor, hogy növelheti a jövedelemegyenlőtlenségeket a módosabbak és a szegényebbek között. Az utóbbi azonban elméleti kérdés, mert az egykulcsos adót használó fejlett országokban általában meghatároznak egy adómentességi határt vagy adójóváírást, amelynek következtében a minimálbér közeli keresetek adóterhelése nulla, vagy nagyon alacsony. Kedvezmények nélkül a magyar foglalkoztatottak 75 százaléka járna rosszabbul az egykulcsos adóval, ezért a kormánynak mindenképpen finomhangolnia kell a rendszert.

A külföldi tapasztalatok szerint az első évben a rendszer –bár tiszta formában sehol sem valósult meg – bevételkiesést hoz, igaz a bevezetést követő években erős gazdasági növekedés történt. Magyarország a 16 százalékos szinttel régiós bajnok lenne, vonzereje mégsem növekedne jelentősen a visegrádi országokhoz képest, mert náluk az irányadó mutató, az adóék – a munkát terhelő összes adó és járulékteher öszszege osztva a teljes munkaerőköltséggel – jellemzően alacsonyabb. A köztünk lévő távolság azonban csökkenne.