Titkos mobilrendszerek: kincs, ami nincs

Mégsem tiltják be a Black-Berry mobiltelefonok közvetlen üzenetküldő szolgáltatását Szaúd-Arábiában, mert a gyártó engedélyezi az üzenetekhez való hozzáférést. A játszma első félidejének tanulsága, hogy nincs kommunikáció kormányzati rálátás nélkül. Ugyanakkor az események talán azt is bizonyítják, hogy a kanadai cég kódolását egyik titkosszolgálat sem tudja önállóan feltörni.

Mégsem korlátozzák a Black-Berry telefonok szolgáltatásait Szaúd-Arábiában. Igaz, a döntés csak azt követően született, hogy pár órára életbe lépett a kommunikációs blokád, s ezek után a gyártó, a kanadai Research In Motion (RIM) beleegyezett: a hatóságok hozzáférhetnek a telefonokon küldött üzenetekhez.

De mit is tekintettek Szaúd-Arábiában, és mit tekintenek még ma is nemzetbiztonsági kockázatnak az Egyesült Arab Emírségekben, Kínában, vagy épp Indiában? A Black-Berry üzenetkezelő szolgáltatása ugyanis nem azonos a készülékkel és az azokon található e-mail-hozzáféréssel. Az említett szolgáltatás gyakorlatilag egy olyan chat, amit csak Black-Berry-tulajdonosok vehetnek igénybe, s a készülékek közti közvetlen üzenetcserét teszi lehetővé. A készülékek megjelenésekor a RIM azzal tudta eladni ezeket az üzleti szektornak, hogy információik a fejlett technológiának köszönhetően százszázalékos biztonságban vannak, s azokhoz senki nem férhet hozzá. Amellett hogy erre az üzenetre már a nem tisztán a törvényesség talaján állók is felfigyeltek, a felhasználók legyintettek: ilyen titkosítás márpedig nem létezik.

A titkosítás feltörhetetlenségére utal, hogy mindezt előbb a szaúdi és az emirátusokbeli, de immár az indiai és a kínai kormány is kockázatosnak tartja nemzetbiztonsági szempontból. A szaúdiak voltak az elsők, akik ultimátumot adtak a RIM-nek: ha nem biztosítanak nekik hozzáférést, letiltják e szolgáltatást, méghozzá a fennhatóságuk alatt működő mobilszolgáltatók segítségével. A kérést a RIM alapból elutasította, hiszen a készülékek hírnevén esik egy ilyen ultimátummal csorba, ám csakhamar rájöttek: e piacok túl nagy számú és túl sokat költő előfi zetőt jelentenek. Tehát tárgyalni kezdtek.

A kormányzati feltételek között szerepelt például, hogy a készülékek közötti titkosított adatforgalmat kezelő külföldi szerverek helyett a helyi forgalmat szaúd-arábiai adatközpontok kezeljék. A RIM vállalta ezt, így közbenső, helyi szervereket telepít Szaúd-Arábiába, a helyi BlackBerrykről küldött üzenetek és mailek előbb ide futnak be, és csak némi „késleltetés” után továbbítják azokat a vállalat külföldi szervereihez. Ezalatt a helyi szervereken dekódolják az üzeneteket, hogy a kormány illetékesei tüzetesen átvizsgálhassák őket, majd ha mindent rendben találtak, újrakódolják, és folytathatják az útjukat. A megfigyelőkön vagy azok számítógépein kívül – elvileg – továbbra sem férhet hozzá az üzenetekhez senki. Kérdés, hogy ezt a biztonságra oly sokat adó felhasználói kör elhiszi-e, illetőleg beletörődnek-e abba, hogy bizony ezek az üzenetek sem maradnak láthatatlanok. A kérdést azonban nem csak az arab előfizetőknek kell feltenni: a RIM illetékesei ugyanis korábban azt nyilatkozták, hogy ha egy megoldást valahol egyszer már vállaltak, így tesznek más területeken is, azaz a szaúdi engedménnyel gyakorlatilag az egész világra kiterjesztették a betekintés lehetőségét. Már amennyiben az érintett kormányok ezt kérik.

A céget Indiában is figyelmeztették, de az ottani hatóságoknak korábban csak azt ajánlotta fel a kanadai vállalat, hogy szolgáltatásainak bizonyos műszaki paramétereit rendelkezésükre bocsátja. Az indiai biztonsági erők azonban teljes hozzáférést akarnak a BlackBerry üzenetküldő rendszeréhez, a hivatalos indoklás szerint attól tartva, hogy militáns csoportok visszaélnek a rendszer lehetőségeivel – mondván, a 2008-as mumbai terrortámadás elkövetői állítólag BlackBerry telefonon készítették elő a merényleteket. Az elemzők azonban kételyeiket is hangoztatják: India, a világ egyik leggyorsabban fejlődő gazdasága, rengeteg technológiai céggel. A megoldás pedig azt jelentené, hogy a hatóságok azon üzleti információkhoz is hozzáférhetnének, amelyekhez a multicégek szerint semmi közük.

Érdekes Kína esete, ahol csak jócskán a BlackBerry megjelenése után, 2008-ban indult a szolgáltatás. A szóbeszéd szerint a késést a kínai kormány feltételei okozták, vagyis a gyártónak bizonyítania kellett, hogy az új telefon nem jelent biztonsági kockázatot. A kínai távközlési piac sajátosságai és a helyi készülékek alacsony ára miatt arrafelé kevesen használnak BlackBerryt, ám aligha hihető, hogy a kínai kormány ezzel együtt belement volna a kontroll nélküli szolgáltatásba.

Az Egyesült Arab Emírségekben három év sikertelen alkudozás után döntöttek úgy, hogy október 11-től blokkolják az eszközön az érintett szolgáltatásokat. Pikáns adalék, hogy az arab világban, a nyugatiakkal ellentétben a BlackBerry-tulajdonosok többsége lakossági felhasználó. Az üzenetküldő szolgáltatást előszeretettel használják a fiatalok, akik így tartják a kapcsolatot az ellenkező neműekkel, gyakran „kijátszva” a szigorú vallási előírásokat. Kuvaitban, a szomszédos országokkal ellentétben, nem tervezik az eszköz korlátozását, de a pornográf tartalmú weboldalak blokkolására felszólították a kanadai gyártót, amely az év végéig kapott haladékot erre.

Az ügy kapcsán sokan párhuzamot vonnak a Skype netes telefonszolgáltató körüli bot ránnyal, amikor sem a svájci, sem a német illetékesek nem tudták korlátozni a rendszer titkosítását. Végül a Eurojust kezdeményezte a rendszer lehallgatásának lehetővé tételét. Akkor is hasonló módon érveltek, mondván, a titkosított rendszer a bűnözőket is segíti.

Obama bevitte a Fehér Házba

A BlackBerryk kapcsán már az USA hatóságainak is akadt gondja, megválasztása után ugyanis Barack Obama nem volt hajlandó lemondani a készülékről, amelyben, a CIA biztonsági kockázatot látott, míg a jogvédők azt hangsúlyozták: az elnöki levelezés nyilvános dokumentumnak minősül, így a titkosított BlackBerry-üzenetek is. Obama végül megerősített biztonsági szoftverrel és címtárának – közeli barátokra, magas rangú kormánytagokra – korlátozott változatával tarthatta meg kedvenc készülékét.

Európa: kormányzatból kiszorítva

Kérdés az is: a BlackBerry-ügy mikor gyűrűzik be Európába? Nagy-Britanniában a RIM rendszerét biztonságosnak tartják, olyannyira, hogy még a hírszerzésben dolgozók is használhatják. Franciaországban viszont Nicolas Sarkozy elnöknek azt tanácsolták, hogy ne használja a Black-Berry szolgáltatásait, mert a Nagy-Britanniában és Kanadában található szerverekről államtitkok juthatnak idegenek birtokába. Németországban több okostelefon is tiltólistán van a közigazgatásban, mondván, az ország informatikai rendszerei ellen egyre több a támadás.

– Drámai módon megnőtt akormányzati rendszerünk ellen végrehajtott akciók száma. A BlackBerry-infrastruktúra egy cég saját zárt rendszere. A hálózatainkhoz való hozzáférési szabványokat azonban nem egy vállalatnak, hanem nekünk kell meghatároznunk – mondta Thomas de Maiziere német belügyminiszter. A magyar kormányzati illetékesek szemében a BlackBerry egyelőre nem támogatott eszköz. Hivatalos indoklás erre ugyan nincs, de a szóbeli érvek szerint a kormányzati informatikai hálózat és a készülékek titkosítása „nem tehető kompatibilissé”.

A hagyományos BlackBerry használatban. Az új, érintőképernyős változat hegyekben áll a kereskedőknél, nincs rá kereslet
BlackBerryk Indiában. Nemzetbiztonsági kockázatot látnak benne
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.