Fejetlenség klímaügyben
Szén-dioxid-kereskedelmi ügyekben Magyarország utoljára azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy – uniós szabályt nem sértve, de az előírások szelleme helyett inkább a kiskapukra koncentrálva – olyan módon adott el szén-dioxid-kvótákat, ami nem zárta ki a szóban forgó kibocsátási egységek többszöri forgalomba kerülését. A botrány után (amely miatt a CER-kvótákkal foglalkozó piacon átmenetileg fel is kellett függeszteni a kereskedést) nyár elején az Európai Unió klímaváltozási bizottsága jóváhagyta azt a módosítást, amely megakadályozza, hogy az egyszer már eladott szén-dioxid-kibocsátási kvóták újra megjelenhessenek a piacon. Az új szabály egyúttal annak is elejét veszi, hogy az ilyen kvóták az unión kívülre kerülhessenek.
Az esetnek idehaza is lettek következményei: mivel a közvélemény számára érthetetlen volt, hogy a környezetvédelmi tárca miért pont egy gyakorlatilag ismeretlen közvetítőcégre bízta az eladást (és vele az ügylet profitját), a minisztérium javaslatot készített, amelynek alapján a kvótákkal történő kereskedést hatósági engedélyhez kötnék – igaz, ez a gyakorlatban máig nem valósult meg. A kormányváltás nyomán időközben megszűnt a zöldtárca (pillanatnyilag a Vidékfejlesztési Minisztérium egyik államtitkársága kezeli a környezetvédelmet), és a klímaügy láthatóan elsikkadt a fontosabb kormányzati teendők között. Hogy a kérdésnek nincs igazi gazdája az új kormánystruktúrában, azt a szén-dioxid-kvótákkal történtek is jelzik. A kvóták eladásából eddig mintegy 40 milliárd forint folyt be, az összeg még meglévő hányadát (amely kizárólag az energiafelhasználás további csökkentését célzó beruházásokra és pályázatokra fordítható) most a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kezeli, míg a klímapolitika egyéb területei a Matolcsy György vezette Nemzetgazdasági Minisztériumhoz (NGM) kerültek. Ez utóbbi tárcánál az eredeti tervek szerint önálló klímapolitikai főosztály foglalkozott volna a témával, ám a részleg a tárcán belüli létszámosztozkodás vesztese lett. Hogy véglegesen vagy csupán átmenetileg, az nem egyértelmű, az viszont tény, hogy lapzártánk időpontjában az NGM honlapján látható szervezeti ábrán nem szerepel a klímapolitikai főosztály, és lapunknak minisztériumi források megerősítették: csupán egy kis létszámú osztály foglalkozik majd a klímaügyekkel.
Jávor Benedek, az ügyre lapunk figyelmét felhívó LMP képviselője szerint nem a létszám-takarékossággal van a baj, hanem azzal, hogy a pár fős osztályon egyszerűen nem lesz meg az a szükséges elméleti tudás és gyakorlati tapasztalat, ami például az európai klímapolitikában történő érdemi részvételhez vagy kvótaügyekben a magyar érdekek képviseletéhez és egy átlátható, működőképes rendszer kialakításához szükséges lesz. (Faragó Tibor volt szakállamtitkár – az egyetlen kormányzati szakember, aki a klímaügyeket nemzetközi szinten is átlátta, és a kérdés elismert szakértőjének számított az unióban is – az elsők között volt, akit a kormányváltáskor elküldtek.)
Lapunk úgy tudja, hogy a probléma súlyát az utolsó pillanatban Matolcsy György is átérezte: a miniszter a minap átnyúlt a klímafőosztály lefokozásáról döntő államtitkára feje fölött, átírta a minisztériumi szervezeti és működési szabályzatát és visszaállította a főosztály önállóságát. Hogy ez jogi értelemben valóban megtörtént-e, és ha igen, akkor milyen hatással lesz a részleg létszámára, azt még nem lehet tudni, az azonban a fentiekből is látszik, hogy a kormány egyelőre nehezen birkózik meg a zöldminisztérium korábbi feladatainak szétosztásával.
A kvótaeladások mindenesetre tavasz óta szünetelnek, pedig az azokból remélt bevételre szükség lenne: ez a forrás finanszírozná azokat az energiatakarékossági pályázatokat és zöldenergia-beruházásokat, amelyeket Matolcsy miniszteri meghallgatásán munkahelyteremtési és gazdaságélénkítési szempontból is kulcsfontosságúnak nevezett.
