A megújulóenergia-termelés támogatására kiötlött, hivatalnoki költőiséggel először „KÁP”-nak, majd „KÁT”-nak elkeresztelt kassza az elmúlt években a néhány tízmilliárdosból közel százmilliárdosra dagadt. A Fidesz–MSZP-háttéregyüttműködést sejtető, máig botrányos helyzetet sokan arra vezetik vissza, hogy különböző politikai háttéralkuk folytán – a legtöbben az előző kormány által a Budapesti Erőművel kötött megállapodást emlegetik – ilyen-olyan ürüggyel egyre több termelőt soroltak be a kiemelt átvételi áras, ráadásul a teljes termelés átvételét biztosító rendszerbe. A leginkább azt furcsállják, hogy az eredetileg a megújulóenergiatermelést elősegítő rendszerbe besorolták a gázzal áramot és hőt is termelőket, mondván, az „azért környezetkímélő, mert hatékony”. A jelek szerint sok vállalkozó észlelte az új rendszerben, illetve annak gyengeségeiben rejlő profitlehetőségeket: mivel gázos egységekkel viszonylag olcsón sikerült produkálniuk a kiemelt árhoz szükséges mutatókat, ma már a „megújuló” kassza hetven százaléka a cseppet sem megújulós gázfogyasztást támogatja.

A törvényhozói sandaság egyesek szerint ott érhető tetten, hogy ezt a pénzt nem az adófi zetők, hanem az áramfogyasztók fi zetik meg a számla bizonyos százalékában, amit úgymond úgysem nem vesznek észre, a rendkívül elbonyolított árképzés miatt ráadásul a KÁT pontos súlya szinte kiszámolhatatlan. Mindenesetre tavaly a nemzetközi árzuhanás ellenére nálunk állítólag épp a KÁT miatt nőtt az áram ára. Való igaz ugyanakkor, ezt nem kísérte számottevő lakossági tiltakozás. A politika és az érdekelt vállalkozók háttéregyüttműködését sejteti, hogy amikor a Magyar Energia Hivatal új – a Fidesz által most menesztett – vezetője megpróbálta kivonni a rendszerből az érdemtelen extraprofitot, az előző parlament a választások előestéjén MSZP–Fidesz-együttműködéssel (a kormány ellenében) ezt kisiklatta.