A kínai gazdaság megelőzte a japánt
Meghozta az eredményét a hosszú menetelés: Kína Japánt megelőzve a világ második legnagyobb gazdasági hatalmává lépett elő. Pontosabban ezt vetítik előre a második negyedév hazai össztermékének (GDP) alakulásáról szóló statisztikai adatok. Eszerint a kínai GDP 1337 milliárd amerikai dollárt, a japán „csupán” 1289 milliárdot tett ki az áprilistól június végéig tartó időszakban.
A negyedéves adat alapján tehát Kínáé a szakaszgyőzelem, ugyanis végeredményt – szokás szerint – csak az év végén hirdetnek ebben a versenyben. Elemzők azonban biztosra veszik, hogy a most megszerzett előnyét Kína meg tudja tartani az év végéig, még akkor is, ha Peking az utóbbi hónapok központi intézkedéseivel – hitelszigorítás, beruházások felfüggesztése, illetve törlése – sikerrel igyekszik lefékezni túlpörgött gazdaságát, amely dacolva mindenféle válsággal, rendre két számjegyű éves növekedést produkál. Így az első negyedév 11,9 százalékos éves összevetésű növekményét a második negyedévben a jóval egészségesebb 10,4 százalékos szintre sikerült leszorítani.
A kínai előny tartósulását valószínűsíti, hogy az évet – ottani mércével számítva – 4,4 százalékos repülőrajttal vevő japán gazdaság a második negyedévre jókorát lassult, s a 2,3 százalékos elemzői várakozást mélyen alulmúlva alig 0,4 százalékkal tudta növelni teljesítményét 2009 hasonló időszakához képest.
Az exportvezérelt kínai növekedésnek nem mindenhol örülnek: az Egyesült Államokkal, az Európai Unióval, de a világ legtöbb országával szemben is irdatlan kereskedelmi többletet tud felmutatni Kína, amely kimagasló versenyképességét gondosan menedzselt árfolyam-politikájának is köszönheti, hiszen a mesterségesen alulértékelt jüan olcsósági rekorderré teszi a világ legnépesebb államát.
A kínai gazdaságot a szélsőségek jellemzik: az ország egyrészt a fejlett nyugati technológiát alkalmazza, amelyhez az itt alapított, olcsón termelő vegyes vállalatok révén jutott hozzá, másrészt a gagyi és a koppintott termékek őshazájának is tekinthető. A bújtatott állami támogatás persze nemegyszer visszájára ütött: az unióban a kínai lábbelire, ruházati termékre rendszeresen büntetővámot rónak ki a belső piac védelmében, az Egyesült Államok pedig a kínai acélipari cégek árletörő próbálkozásait verte vissza tavaly elrettentő mértékű védővám kivetésével.
A nagyhatalmak igyekeznek egyre nagyobb nyomás alá helyezni Kínát, elérendő, hogy valóban nyissa meg óriási belső piacát előttük, kiegyenlítve ezzel a kereskedelmi mérlegekben kimutatható hatalmas különbségeket. Kína ez elől diplomatikusan kitér, miközben a hazai fogyasztás gazdaságélénkítő hatását elősegítő intézkedéseket hoz. Ezek azonban felemás eredménnyel járnak, hiszen a boldog-boldogtalannak adott hitelek törlesztése egyre többeknek okoz gondot, ami időzített bombaként veszélyezteti a helyi bankrendszert.
Paradoxon, hogy a világ második legnagyobb gazdasága egy főre jutó GDP-je alapján a fejlődő országok közé sorolandó. Ennek megfelelően nem is tagja a legfejlettebbeket tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 31 tagot számláló elitklubjának, amelyben Magyarország lassan törzsgárdatagnak tekinthető. A tavalyi, egy főre jutó 6560 dolláros GDP alapján a Nemzetközi Valutaalap a 99. helyre sorolja Kínát, amely ezzel Namíbia és Ukrajna közé ékelődik be a világranglistán. Japánban az életszínvonal lényegesen magasabb, az egy főre eső 32 608 dollár ötszöröse a kínaiénak. Ha mással nem is, ezzel vigasztalódhatnak a szigetországban.
Kínában viszont előretekinthetnek: már csak az Egyesült Államokat kell behozniuk ahhoz, hogy a dobogó legfelső fokára állhassanak. Egyes előrejelzések legkorábban 2030 környékére teszik az őrségváltást – ami az éves GDP összegét illeti. Az egy főre eső GDP, az életszínvonal terén viszont Amerika behozhatatlan, hat és félszeres előnnyel rendelkezik. A felzárkózást mindenesetre meg lehet kezdeni, amennyiben Peking gondosan és eredményesen tudja kezelni a kínai gazdaságban tapasztalható egyensúlytalanságokat. Akkora méretű mentőövet ugyanis nem gyártanak, amellyel vész esetén ki lehetne húzni egy Kína méretű gazdaságot a slamasztikából.
