A Fidesz és a szélenergia: nem egy követ fújnak
Nemrég Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára kiállt a szélerőművek építése, támogatása mellett. Történt mindez nem sokkal azután, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium döntése nyomán lefújták a szélkerekek létesítésére kiírt tendert. (Ezt a szűkös források miatt kell pályáztatni.)
Illés Zoltán lapunknak cáfolta, hogy a fejlesztési tárca döntésére reagált volna. Leszögezte, hogy a témáért alapvetően a nemzeti fejlesztési minisztérium a felelős, de ő a vidékfejlesztési tárca környezetvédelmi államtitkáraként formálhat véleményt. Úgy véli: Magyarországon a szélerőmű-beruházóknak még kedvezőbb körülményeket kellene teremteni. Az általuk megtermelt villany (az összes áramfogyasztó által fizetett) kiemelt átvételi árát megtartaná, a tendereztetést túlzott kötöttségnek tartja, váltakozó termelésük kiegyensúlyozására pedig állami segítséggel úgynevezett hidrogéncellák telepítését javasolja. (Tehát erre a célra nem a környezetvédelmileg aggályosnak tartott vízszivattyús-tározós erőművet javasolja.)
Emellett az állam támogathatná a csatlakozási pontok kiépítését is. Azt nem kívánta megbecsülni, hogy mindez milyen állami kiadásokkal, illetve áramáremeléssel járna. Elismerte, hogy így alig járna üzleti kockázattal egy szélerőmű, de szerinte ez szükséges a beruházások élénkítéséhez. Ezzel szerinte 2020-ig hazánk nemcsak az előző kormány által vállalt tizenhárom, hanem az uniós átlagnak megfelelő húszszázalékos megújulóarányt is elérhetné. Általában is támogatja a megújulószektort, bár a „biomaszsza” szó nálunk egyelőre két nagyobb erőműben zajló faégetést fed. Közölte: elképzeléseit már megosztotta a fejlesztési és a nemzetgazdasági tárca illetékeseivel, akik egyáltalán nem zárkóztak el.
Másképp látja a kérdést Olajos Péter, a Nemzetgazdasági Minisztérium klíma- és energiapolitikai helyettes államtitkára. Lapunknak szintén utalt rá, hogy a terület gazdája a fejlesztési tárca, de a kérdés stratégiai vonatkozásai hozzájuk tartoznak. Illés Zoltán jelenlegi kompetenciája a téma kapcsán ugyanakkor ottani vélemények szerint nehézkesebben mutatható ki.
Olajos Péter szintén támogatja a szélerőműveket, de mivel a nemzetstratégia fő célja most a munkahelyteremtés, a megújuló-iparágon belül nem a – magyar vállalkozókat talán csak a betonozásban érintő – szélerőműveké az elsőbbség. Foglalkoztatási szempontból kitörési pontnak a helyettes államtitkár éppenséggel a biomasszás beruházásokat tartja, de a biogáz- és bioüzemanyag- is üdvözlendőbb.
A széliparágról, a kötelező átvételnek nevezett kiemelt ár fenntartásáról, esetleg a „zöldbizonyítványos” rendszer bevezetéséről egyelőre nincs döntés. A kasszából mindenesetre a helyettes államtitkár kevesebbet juttatna a rendszeridegennek tűnő, gázalapú hőtermelőknek. Ama vállalkozások kiemelt támogatása, amelyek beruházása a Magyar Energia Hivatal számításai szerint már megtérült, szerinte is szükségtelen.
A kiforrott elképzeléseket az unió számára – módosított leadási határidővel – készülő cselekvési terv tartalmazza majd. Nemcsak a fejlesztési tárcával egyeztetnek: Olajos Péter ugyanis fontosnak tartja, hogy a tervekre az iparág is rábólintson, annak érdekében, hogy a szabályozói környezet évtizedekig kiszámítható legyen.
A Fellegi Tamás irányította fejlesztési tárca írásos válasza leszögezi: Magyarország elkötelezte magát az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások részarányának növelése mellett. Ugyanakkor hozzáfűzik: ezt a lehető legköltséghatékonyabban kell megvalósítani annak érdekében, hogy az se az államnak, se a villamosenergiafogyasztóknak ne okozzon többletköltséget. A változtatások bizonyosan érinteni fogják a kötelező átvétel rendszerét. A pályázat lefújását eredményező közleményükben a problémát abban jelölték meg, hogy a most 410 MW-nyi kiírásra nem volt megfelelő számú jelentkező, így nem alakult ki verseny. Hozzáteszik: a kiemelt ár - jelenleg kilowattóránként 29 forint 28 fillér - magasabb, mint Ausztriában, így további termelők üzembe állítása érzékelhető nyomást gyakorolna a fogyasztói árakra, a családok rezsiköltségeire.
Habár a Magyar Szélenergia Társaság (Mszet) tiltakozott a „sajtóban megjelenő" osztrák hasonlat ellen, a civil szervezet most távozó elnöke, Tóth Péter egyetemi docens kénytelen-kelletlen mégis egyetért a tender lefújásával. Bírálóbizottsági tagként ugyanis a beérkezett hatvannyolc pályázatból harminchatot formai hibák miatt kénytelenek voltak kizárásra javasolni. Így jó pályázatok is veszendőbe mentek, ami az iparág fejlődését több évvel is visszavetheti.
Jövőre ugyanis a 2006-os kiírás nyertesei kiépítik az akkor vállalt, összesen 330 MW-nyi szélerőmű-teljesítményt, új pályázat híján viszont ezután leállnak az építkezések. Az új tenderkiírástól és a beérkező pályázatoktól egyaránt leginkább nagyobb pontosságot remél. Tóth Péter Illés Zoltán elképzeléseit üdvözli, de megvalósulásukat szinte elképzelhetetlennek tartja. A hidrogénes energiatárolás egyelőre kutatási fázisban tart, bár vannak biztató eredmények. Ezek létesítési költségeit szintén nem kívánta megbecsülni, de 410 MW-nyi szélerőmű ma körülbelül 220 milliárd forintba került.
A kiemelt támogatást a beruházások életképessége szempontjából szintén fontosnak tartja: habár egy nagy pályázó ilyet nem is kért, ezt Tóth Péter életszerűtlennek tartja. Noha különböző szabályok miatt ma a szélerőművek aligha jutnak a teljes kiemelt árhoz, az is tény, hogy megtérülés után, tüzelőanyag-költség híján igencsak nyereséges egy ilyen üzlet. (Sokan értékesítették 2006-ban megnyert beruházási jogukat.)
Egyelőre országosan összesen csupán mintegy négy MW-nyi szélerőmű-beruházás térült meg, amelyek egy „zöldárampiacra" kerülhetnének. Olajos Péterhez hasonlóan Tóth Péter is fontosnak tartja a szabályok megtartását, mert enélkül a hitelfelvétel alapját jelentő üzleti terv sem készülhet. A szakértő - Illés Zoltántól eltérően - támogatja a szivattyús-tározós erőművet. Erre szavai szerint az atomerőmű tervezett ezer MW-os bővítése miatt is szükség van, amit szintén szükségesnek tart. De 2015 után elképzelésük szerint már a szélerőművek árama olcsóbb lesz a gáz- vagy olajalapúnál.
A szélerőművek elsősorban azért jelentenek problémát, mert a széljárás kiszámíthatatlansága miatt váltakozó termelésük felboríthatja az országos termelés és fogyasztás mindenkor kötelező egyensúlyát, ami áramszünethez vezethet. Egy-egy szélerőmű termelésének kiegyensúlyozására használható ugyan más erőmű, de ez a megoldás jellemzően környezetszennyező. A rendszerirányító azért támogatott csak néhány száz MW-os szélerőművi termelést, mert a hazai erőművek közel 10 ezer MW-os kapacitásával ingadozásaik még bizonyosan kezelhetők.
