Hajnalkát smirglivel kell noszogatni
Az augusztus a legalkalmasabb a növények házilagos sokszorosításához. Nem nagy ördöngösségről van szó, de csak az kezdjen hozzá, akinek az első két hétben minden nap jut majd ideje a csemeték ápolására. Mindenekelőtt néhány eszközre szükség lesz: kacorra (rövid, görbe kés, melyet metszéskor, oltáskor használnak), szikére, ültetőfára, címkékre, ragasztószalagra, ültető- és magvető tálcára, valamint ültetőedényekre. Az eljárások többsége egyszerű, és próbálkozni már csak azért is megéri, mert sokat akkor sem veszíthetünk, ha a csemete életre keltése nem sikerül. Azért ennyire persze nincs könnyű dolga a kertészkedőnek, mert amint megismeri a módszereket, kiderül, miért is olyan drága a palánta.
A házilagosmagvetés első, talán legfontosabb munkafázisa a gyűjtés. Különösen a különböző színű változatok esetén fontos, hogy még teljes virágzásban jelölni kell a növényt. Ügyelni kell arra, hogy a mag érett legyen. A magokat a tárolás előtt meg kell tisztítani, ilyenkor el kell távolítani a pelyvaleveleket, törmeléket. Otthon is ugyanúgy kell eljárni,mint a profimagtisztító gépek, csak itt a ventillátort a tüdő helyettesíti. A húsos gyümölcsök magjait a hússal együtt kell szobahőmérsékleten szikkasztani, majd a magokat kipiszkálva, azokat továbbszárítani. Nem mindegy az sem, miként tároljuk a magokat. Elég annyit tudni, hogy a tárolás során kerülni kell a magas hőmérsékletet, a nedvességet és a fényt.
Fontos az ültetőközeg is.
Már félig garantált a siker, ha nem valami többéves, elhasznált virágföldet, vagy kipusztult növény földjét használjuk, hanem magunk készítünk termőtalajt. Ez két rész komposztból, egy-egy rész kerti talajból, homokból és perlitből áll, de az sem árt, ha kókuszrostot is keverünk a talajhoz.
Ilyenkor lehet magot gyűjteni az egynyári virágokról, s ezt eltenni a következő szezonig. A magok helyre is vethetők, de palántázni is lehet őket a kiültetés előtt hat-nyolc héttel, mert enynyi idő szükséges ahhoz, hogy a bébinövény a szabad életre megerősödjön. Vannak szobanövények, amelyek szintén mostanában érlelik be magjaikat, ezeket minden további nélkül most el lehet vetni, s ősztől már bent nevelhető a növény.
Azt azonban jó tudni, hogy nem hibrid-e a szaporításra kiszemelt növény. Ha igen, akkor felesleges a magok gyűjtögetése, mert egyáltalán nem biztos, hogy az utód hasonlítani fog az anyanövényre. A hibridizáció sajátossága ugyanis, hogy a jó tulajdonságokat (például a rendszeres és bő virágzást, a mélyre hatoló szívós gyökérzetet) alkalmilag, együttesen nem öröklődően párosítják. Előfordulhat, hogy a hibrid növény magjából egy csúf, de mélyen gyökerező vagy egy állandó öntözést igénylő, de bőven virágzó egyed lesz. Különösen igaz ez a díszkertekben is gyakran előforduló, dísznek is tetszetős zöldségnövényekre. A stabil fajok és fajták magja gyűjthető és megfelelő időben vethető. A magvetéshez tartozik az is, hogy vannak olyanok, amelyek különleges bánásmódot igényelnek ahhoz, hogy ki is hajtsanak.
A növények ugyanis többféle védelmi mechanizmust fejlesztettek ki, hogy a spontán csírázást elkerüljék. Gondoljuk csak el, hogy miféle bajok származnának abból, ha az olyan nedves termésekben, mint a dinynye, vagy a paradicsom, kihajtanának a magok. De a szabadban maradó magvak felületét is csírázásblokkoló anyag védi, amit csak a bő csapadék mos le. A kiadós őszi esőzést pótolhatjuk, ha egy szitán átmossuk a magvakat. Ha sokszor ismételjük a mosás és szárítás folyamatát, akkor az akár több hétig is eltartó természetes csírázást néhány napra rövidíthetjük. Vannak olyan növények, amelyeknek kevés az öblítés: például a pázsitszegfű és sok kutyatejféle csak akkor csirázik, ha beáztatjuk magját. Megint mások magjának burkát, mint az angyaltrombitáét, mályvarózsáét, hajnalkáét csiszolópapírral fel kell sérteni.
Hogy tovább bonyolítsuk a magvetést, hosszú lista állítható össze azokból a növényekből, amelyek természetes körülmények között az egész telet a földben töltik és csak ezután csíráznak. Ez a fagyhatás a szobában telelő magvakat nem éri, ezért – fajtától függően – heteket kell a hűtőben, vagy a még hidegebb fagyasztóban tölteniük ahhoz, hogy fel lehessen használni. Ez a kifagyasztásnak mondott időszak nem árt egyetlen magnak sem, csak az nehezíti a csírázást, ha a hideg túl rövid ideig tart.
Legközelebb a dugványozásról írunk.
