Hangsúlyozottan célokat és irányokat határoz csak meg az Új Széchenyi-terv vitairata, amit a szakmai és civil szervezetek javaslataival öltöztet majd fel, vagyis formál véglegessé a kormány. Ha így nézzük, akkor nehéz értékelni az új kormány lakáspolitikai koncepcióját, mivel az egyelőre nem létezik, a közzétett anyag tulajdonképpen egy elképzelésgyűjtemény. Koncepcióvá, kormányprogrammá az év végére válhat, és később derül ki az is, hogy mikor, milyen és mekkora forrás áll a lakásügy rendelkezésére.

Szigetelési munkák egy társasház falán – Támaszt adnának az építőiparnak

Az elképzelések nagyívűek, hiszen megvalósításuk nagyjából azt jelenti, hogy három éven belül évente 40 ezer új lakás fog épülni, lesz otthonteremtési tanácsadó testület, összegszerűen és mennyiségében is nő a lakáscélú előtakarékoskodás. A program hozadékaként öt éven belül elterjednek az energiatakarékos, minőségi épületek, támogatják a megújulóenergia-források felhasználását, sőt az első lakás megszerzését is elősegíti az állam, elindul a szociális bérlakásépítés és az idősotthonok létesítése, valamint lesz komplex program a panellakások felújítására.

A szakértők körében abban egyetértés van, hogy a lakáspiac, illetve általánosságban az építőipar mélyponton van, és azonnali intézkedésekre szorul. Az sem vitás, hogy támogatás nélkül sok fiatal nem tud saját lakáshoz jutni. Az már kérdéses, hogy valóban mindenáron a saját lakás-e a cél és az egyetlen jó irány.

Miután Magyarországon rendkívül erős a tulajdonjoghoz ragaszkodás – amit a tervezet is elismer –, valóban szemléletváltás kell ahhoz, hogy a bérlakást valós alternatívaként éljék meg a családok. A bérlakásépítésnél ugyanakkor legalább 60 négyzetméteres, „a modern családi életvitelre alkalmas”, a későbbiekben megvásárolható lakásépítés javaslata szerepel. Szakemberek szerint kulcskérdés, hogy a bérleti díjak – a vitairatnak megfelelően – nagyságrenddel alulmúlják a tulajdonszerzés törlesztőrészletét.

A mélypontra került lakásépítést újra lendületbe hozni összetett feladat. Ösztönözni kell az építőket és a vásárlókat egyaránt. Az előbbieket azért, mert a lassan kifutó építkezések nyomán két éven belül minimálisra csökken az új lakások kínálata, ami a jelenlegi, minimálisra apadt keresletet kielégíti, de ha a vásárlást támogatják, akkor gyorsan szűkösnek bizonyulhat a választék. Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetségének (Malosz) elnökének van hiányérzete a lakáspolitikai rész kapcsán. A szervezet már számtalanszor megfogalmazta javaslatait, és kritizálta a korábbi kormányzati döntéseket, például az építési telek áfájának bevezetését, a kamattámogatások csökkentését, amelyek miatt a jelenlegi helyzet előállt. A telekáfa eltörlésére a vitairatban egyébként nincs utalás.

A tervezet egyik gyenge pontjának tartja Varjasné a bérlakásépítést, mert abból nem tűnik ki, hogy kinek és milyen pénzből fognak a vállalkozók építeni. Hitelből, a piacinál alacsonyabb bérleti díjakra alapozva biztosan nem indul be a bérlakásépítés. –Ez a programpont egyébként is csak akkor segítené amunkaerőmobilitást, ha vidéken nem minimálbérért kínálnának munkát – teszi hozzá. A tervezet az uniós pénzeket csatornázná át bérlakásépítésre, ezzel is csökkentve az állam terheit. Javasolt továbbá a társaságiadó-kedvezmény és a kamattámogatás a bérlakásépítőknek és -kezelőknek. A vállalati bérlakásrendszer megteremtéséhez pedig az adómentesen adható lakbértámogatást említik meg lehetőségként.

Mehrli Péter, a Magyar Ingatlanszövetség elnöke viszont jó iránymutatásnak tartja az anyagot, különösen annak a célokat összefoglaló részét. Ugyanakkor két hiányosságot említ: a forrásmegnevezést, illetve a források nagyságrendjét, valamint a felhasználhatóság és a feladatok időrendiségét, súlyozását. – Generálisan azonban a vitairat tökéletesen tükrözi a MAISZ elképzeléseit, és már régóta hangoztatott érveit – állítja. Többek közt azt, hogy a lakásépítés és -vásárlás támogatása jótékonyan hat a költségvetés bevételeire, vagyis jelentős többletbevételt eredményez, amit további szubvenciókra lehet visszaforgatni. Vagyis megéri támogatni a lakáspiacot, mert a támogatás nagy része visszajut a büdzsébe, az építkezések pedig munkahelyeket teremtenek.

A 800 ezer lakótelepi lakás jövőjére több helyütt tér ki az anyag. Egyrészt a legfontosabb változtatások közé sorolták a panellakások átfogó, hosszú távú és komplex felújítási programját. A felújítások alternatívájaként felbukkan a bontás lehetősége, abban az esetben, ha a korszerűsítés költsége aránytalanul magas. A magántőke bevonása viszont elkerülhetetlen a panelfelújításban. Arról továbbra sincs megbízható információ, hogy a panelben élők mennyivel szeretnének, illetve tudnak hozzájárulni lakásuk, házuk korszerűsítéséhez. Pedig az energiatakarékosságot célzó projektek között volt már olyan, amelyik éppen a lakók passzivitása miatt vérzett el Európában.

Kiemelt állami projektek

– Bérlakásépítési program, ami állami részvétellel, támogatással működik, és évente 5–10 ezer bérlakás építését eredményezi.

– Épületenergetikai, épületminőségi program részeként a Zöld Beruházási Rendszer (ZBR) továbbvitele, a panelépületek felújítása, Klímabarát otthon alprogram pályázati csomag a szén-dioxid-kvóta kereskedelme bevételének 35–60 százalékos arányú állami támogatásával. Az épületek minél szélesebb körének bevonása az energiahatékonysági támogatásokba.

– Városrész-rehabilitációk három fejlesztési területen, az Új Magyarország fejlesztési program pályázatainak 270 milliárd forintos forrásából, a pályázatok újragondolásával. Fő területek a funkcióbővítés, a szociális városrehabilitáció és a kisléptékű településfejlesztés.

– Lakótelep-megújítási program nagy zöld területekkel.

Az idei lakásügyi költségvetési előirányzat 147 milliárd forint, ami a GDP (bruttó nemzeti össztermék) körülbelül 0,6 százaléka. Ennek döntő része a korábbi lakáshitelek kamattámogatását szolgálja. Az Új Széchenyi-terv koncepciója szerint a lakásügynek évente 375 milliárd forint költségvetési forrásra lenne szüksége, amit több év alatt, fokozatosan kell elérni.