Információink szerint a munkarendről és a jövedelmekről szóló megállapodás hiánya miatt a pilóták olyan munkalassító akcióba léptek, amely ugyan teljesen szabályos, ám a forgalmasabb napokon könnyen késésekhez vezethet a Malév hálózatán. Ennek oka, hogy nincsmegegyezés a vitás kérdésekről a pilóták szakszervezete és a cég között, s az álláspontok egyelőre annyira távoliak, hogy a megegyezés igencsak messzinek tűnik.

A szokottnál tüzetesebb, és ezért hosszabb ideig tartó, ellenőrzésre kérte a pilótákat a szakszervezet

Mint korábban beszámoltunk róla: a Malév tavasszal felmondta a társaságnál érvényben lévő kollektív szerződést, s az augusztus elsejétől már nem hatályos, ennek következtében a munka törvénykönyvének szabályai és uniós rendeletek vonatkoznak többi között a cégnél dolgozók juttatásaira, munkarendjére, szabadnapjaira. A kollektív szerződés felmondására a cég szerint azért volt szükség, mert az európai uniós átlaghoz szeretnék közelíteni a szervezet hatékonyságát. Ez pedig elengedhetetlen nemcsak a vállalat rentábilis működése szempontjából, de azért is, hogy Brüsszel jóváhagyja a magyar állam ismét-tulajdonszerzését a Malévben.

Ha a hatékonyságjavító, költségcsökkentő lépések elmaradnak, a társasággal visszafizettethetik az állami tőkeemelés összegét, ami azonnali csődöt jelentene. A Hunalpa pilótaszakszervezet álláspontja ugyanakkor, hogy a társaságnál olyan általuk hibásnak tartott szakmai döntések sorozata született, ami hozzájárult a lesújtó pénzügyi eredményéhez, azaz igazságtalan, hogy a dolgozóknak kell megszorítani a nadrágszíjat. Ezt részben alátámaszthatja az a tény, hogy a héten távozott a cég kereskedelmi vezérigazgató-helyettese.

A Malév aggasztó helyzetét azonban az elmúlt húsz év számos rossz, részben politikai lépése együtt okozza, beleértve a rendszerváltás idején tőkehiányosan megalapított céget vagy a sikertelen privatizációs kísérletek sorozatát. Az is nehezen vonható kétségbe ugyanakkor, hogy a vállalatnál korábban érvényben lévő szabályozások nem tették lehetővé azt a hatékonyságjavulást, amellyel a Malév a versenyképesség, így a hatékonyság terén az uniós átlagot elérhette volna. –

Az európai normák szerint szeretnénk repülni, s ezt közös megegyezéssel szeretnénk elérni – kommentálta szűkszavúan a folyamatban lévő tárgyalásokat Fehérváry Géza, a Malév üzemeltetési vezérigazgatóhelyettese. Ez részben sikerült is, mert bevezették – igaz, egyoldalúan – az EU-ban használatos Subpart-q nevű szabályozást, amit a magyar hatóságok is jóváhagytak, s amely bizonyos esetekben jövedelemnövekedéshez juttatja a pilótákat, akik azonban a lépést nem fogadják el. Mindezt azért, mert álláspontjuk szerint nincs garantálva a munkahelyek biztonsága.

A napokban a Hunalpa arra kérte dolgozóit, hogy töltsenek minél több időt a szeretteikkel, amit a vállalatnál egy burkolt munkalassító akciónak értékelnek. A nyári menetrendben ugyanis a pilótákat a szabadnapokon is behívhatják dolgozni, s bár azt jól megfizeti a cég, nem kötelesek elvállalni. Ha pedig tömegesen mondanak nemet ilyen napokon a pilóták, akkor gondok adódhatnak a járatüzemeltetés terén –extrém esetben jelentős késésekhez és járattörlésekhez is vezethet, ami már nagyon sokba kerülhet. Ilyen azonban eddig nem történt.

Állítólag arra is kérték a dolgozókat, hogy lassan guruljanak a földön, a megszokottnál még tüzetesebben ellenőrizzenek mindent a gépeken, ami elő van írva, ami persze dicséretes törekvés, de szintén lassítja a forgalmat, kellemetlenségeket okoz az utasoknak és kárt a cégnek, valamint annak ügyfeleinek. Az úgynevezett Work on Rules-akció a nyomásgyakorlás jogszerű eszköze, még akkor is, ha a nemzetközi gyakorlat szerint nem segíti elő a megegyezést.

Információink szerint a Malév az általa kívánt munkarenddel milliárdos nagyságrendű összeget is megspórolhat: korlátozzák a „szenioritás elve” szerint igénybe vehető kedvezményeket, a rekreációs szabadságot, vagy úgy alakítják a munkarendet, s a repült órák díjazását, hogy egy személyzet két átlagos járatpárt is teljesíthessen egy munkanapján. Az érdekképviselet azt szeretné, hogy a jövedelmük nagyobb arányban tartalmazzon előre meghatározott bért, mint mozgó juttatásokat, s azt is, hogy ne lehessen kölcsönzött munkaerővel dolgozni.

Egyik követelésük sem esik ugyanakkor egybe a cég érdekeivel: a mozgó juttatások ugyanis az elvégzett munkával arányosak, míg a kölcsönzött munkaerő olcsóbb, ráadásul a piacon elérhető. Az iparág fellendülése esetén ugyanakkor nehéz ilyen konstrukcióban pilótát találni. Az érdekképviseletek egyelőre – a munkahelyek védelme érdekében – védik álláspontjukat. Kompromisszum nélkül ugyanakkor a munkaadójukat hozhatják csődhelyzetbe.