Kemény EKB-kritika a kormánynak
Nekiment az Európai Központi Bank (EKB) a magyar kormánynak. A szervezet ezúttal azt rója fel, hogy a kabinet nem adott elég időt arra, hogy a bank véleményt alkothasson az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatról, amelyet július 5-én küldött meg a Nemzetgazdasági Minisztérium. A normál ügymenet szerint – mivel a magyar szaktárca nem adott konkrét határidőt és nem kért sürgősségi eljárást – az EKB-nak legalább egy hónapja lett volna arra, hogy véleményezze a jogszabálytervezetet. Ehhez képest az történt, hogy három nappal később, július 8-án Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette 29 pontos akciótervét, amely több, az EKB-hoz konzultációra benyújtott rendelkezést is tartalmazott, a többi között a lakossági devizaalapú jelzáloghitelek betiltását, az állami jövedelemkorlátozásokat (köztük Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnökének fizetését), a bankadó bevezetését és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét érintő változásokat. Sőt, a pénzügyi jogszabálytervezet konzultációra megküldött rendelkezéseit – több lényeges módosítással – július 22-én már el is fogadta a parlament – vagyis az EKB meglátásaira nem is volt kíváncsi a kormány.
Pedig ez nem szabadon választott, hanem kötelező gyakorlat lett volna. Ahogyan az EKB közölte: a 98/415/EK-határozat 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a bank véleményének kézhezvételéig Magyarországnak fel kellett volna függesztenie a törvényjavaslat elfogadását. A nemzeti hatóságok különleges sürgősség esetében sem mentesülnek az EKB-val folytatott konzultáció alól.
Ha a kormány megvárta volna az EKB álláspontját, akkor még időben megtudta volna, hogy a pénzügyi intézményekre kirótt különadó legalábbis aggályos, és visszavetheti a gazdaság talpra állását. Az ebből származó bevételek általános költségvetési célú felhasználása az EKB szerint nem szolgálja a pénzügyi stabilitás fokozását, sőt azzal, hogy tőkét vonnak el a szektorból, inkább sebezhetőbbé teszik a pénzügyi rendszert az esetleges jövőbeli sokkhatásokkal szemben. A központi bank is ugyanazt mondja, amit a legtöbb szakértő: a különadó a lakossági ügyfeleknek jelent majd többletköltséget, illetve a vállalkozások esetében zárja el – a jelenleginél is jobban – a hitelcsapot, végeredményben pedig a belső kereslet, a fogyasztás lanyhulását eredményezi. Ráadásul, ahogyan az EKB fogalmaz, valamely gazdasági ágazat ilyen, eseti jellegű megadóztatása bizonytalanságot kelthet az üzleti vállalkozásokban, így káros hatással van a hosszú távú növekedésre.
Az EKB ezen aggályokra figyelemmelnyomatékosanajánlja a javasolt intézkedés átfogó hatásvizsgálatának elvégzését. Hozzáteszik: további jogszabályi bizonytalanságot jelent, hogy a 2012-ben kirovandó adó teljes összegét nem lehet tudni, azt majd külön törvény állapítja meg. A jogi egyértelműség és az üzleti környezet kiszámíthatósága érdekében az EKB üdvözölné ha a kormány törvényjavaslatban határozná meg a 2011-re és 2012-re vonatkozó tényleges adó mértékét.
A devizaalapú jelzáloghitelekre vonatkozó korlátozásokat illetően az EKB mindenekelőtt megjegyzi: fontos, hogy a politikai döntéshozók intézkedéseket hozzanak a devizahitelek bankrendszeren belüli felgyülemlésének megelőzésére. A fedezettel nem rendelkező adósoknak nyújtott devizaalapú hitelek jelentős mennyisége ugyanis Magyarország kiemelten sebezhető pontja, mivel az a bankrendszer közvetlen árfolyamkitettségét hitelezési kockázattá alakítja, és a gazdaságot jelentős makropénzügyi kockázatoknak teszi ki. Hozzáteszik: a kormány azzal tenné a legjobbat, ha prudens, kiszámítható, józan, stabilitásorientált makro- és pénzügypolitikát folytatna. Ha ez nem hat, akkor kell megfontolni a szakpolitikai eszközöket, úgymint a morális meggyőzést és az adminisztratív szabályozást. Az EKB ettől függetlenül tudomásul veszi a változást. Annak végső értékelése, hogy a tőke és fizetések szabad mozgásába ütközik-e az, hogy a devizahitelek esetében nem érvényesíthető a jelzálogjog, az EKB szerint a közösségi szerződések alkalmazásának és betartásának biztosításával megbízott uniós intézményekre tartozik.
Financial Times Deutschland (FTD) Christian Höller bevezetőjében rámutatott: a jobboldali magyar kormány „kasszíroz” a pénzintézeteknél, ami sokkolja az ágazatot, a lakosság viszont ünnepel. A gazdaság felpörgetése érdekében a kormány csökkenteni akarja a vállalkozói és a jövedelemadót. Ennek fejében kiadós különadót vet ki a pénzintézetekre: utóbbiaknak kell viselniük a költségvetési hiány lefaragásának fő terhét. Idén a mindenkori mérlegfőösszeg 0,45 százalékát vonja el a kormány a bankoktól, míg a biztosítók által befizetendő összeg a beszedett biztosítási díjak 5,8 százalékára rúg.
– Ez az egész egyszerűen őrültség – idézte az FTD Andreas Treichlt, a Magyarországon is jelentős piaci szereplő bécsi Erste főnökét. Szerinte a bankadó tovább szűkítheti a hitelforrásokat. A bizonytalan helyzet miatt megkezdődött a külföldi beruházók kivonulása. Orbán Viktort ugyanakkor hősként ünneplik az országban, számos üzlet falán ott lóg az arcképe – írja az újság.
Túlzott aggályok, baljós jelek
Az Orbán-kormány eddigi intézkedéseiről közölt összefoglaló írást a The Economist. A lap szerint a miniszterelnökkel kapcsolatos aggodalmak részben pártpolitikai jellegűek. A cikk szerint a makrogazdasági mutatók alapján Magyarország akár ki is húzhatja – legalábbis még idén – az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítsége nélkül.
Ugyan a hitelminősítők bóvli szintre ronthatják az ország besorolását, a fizetési mérleg azonban többletben van, a munkanélküliség csökken, az ipari termelés pedig nő, az államkötvényeket erős kereslet mellett értékesítik. A szerző azonban több baljós jelet is lát. Ilyen például az állami intézmények vezetőinek lecserélése, vagy a médiatörvény módosítása, amely lehetővé teszi a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok fokozott ellenőrzését. A lap szerint azonban ez a fajta törvénykezés, illetve a győztes mindent visz elv Magyarországon elfogadott.
A legsúlyosabb problémaként ugyanakkor az IMF és az unió delegációjával folytatott tárgyalások megszakadását, valamint az esetlennek tűnő reformkísérletet (a 29 pontos akcióterv) értékeli a The Economist.
