A kormányok azonban nyilvánvalóvá tették, hogy az adófizetők által befizetett száz- és ezermilliárdokat kamatostul kérik vissza. A mentőöv segítségével a befagyott vállalati hitelezés lassan újraindult, ez magával hozta a gazdasági fellendülést is, jóllehet ennek sebessége még hagy kívánnivalót maga után. A lényeg: már a törlesztés időszakát éljük, a bankok, a biztosítótársaságok és a csődtől megmentett patinás óriásvállalatok (például a General Motors) viharos gyorsasággal igyekeznek visszafizetni az államnak az életmentő támogatást, hogy végre ismét a maguk urai lehessenek.

Az Egyesült Államok akkori elnöke, George W. Bush által 2008. október 3-án szignált 700 milliárd dolláros kerettel induló bankmentő program (TARP) a válságkezelés során bevethető módszerek teljes arzenálját felvonultatta. A feltőkésítés, a részvényvásárlás, a hitelek átütemezése és a rossz hitelek utáni állami kezességvállalás vitte a prímet, de gondoltak az elértéktelenedett, jellemzően jelzálogpiaci ügyleteket fedező „mérgezett papírok” felvásárlására is. Az erről szóló, hivatalos nevén az állam és a magánszféra közös befektetési programját (P-PIP) tavaly márciusban Timothy Geith ner pénzügyminiszter hirdette meg, forrásául a TARP program fel nem használt részéből 75–100 milliárdot félretéve. A cél a banki mérlegek megtisztítása, a bukott vagy vészesen elértéktelenedett befektetéseket megtestesítő eszközök kiszivattyúzása a rendszerből,majd ezek későbbi értékesítése. Az első körben 500 milliárd dollár névértékű követeléstől szabadíthatják meg a bankrendszert. A program egyik fele az örökölt értékpapírok felvásárlására irányul. A korábbanmég a legkiválóbb, AAAminősítésű, ingatlanfedezetű hiteleket az állam és a magánszféra egymás közt 50-50 százalékos arányban felvásárolja, majd előbb-utóbb értékesíti. A jegybank szerepét betöltő Fed koordinálása mellett a program tavaly ősszel megindult. A másik program viszont késik. A szövetségi betétbiztosító (FDIC) a tervezett ügymenet szerint a bankok által felkínált rossz kölcsönöket beárazza, majd meghatározza a rájuk adható állami garancia nagyságát. Ezután árverésre bocsátják a kölcsönökből összegyúrt pakkot. A nyertesnek fele-fele alapon kell állnia a költséget az állammal – utóbbi garanciavállalása mellett. Ezután a hiteleket megvásároló magánintézmények vagyonkezelésébe megy át a jelenleg alulértékelt ingatlanállomány, de az adófizetők képviseletét ellátó FDIC is rajta tartja a szemét a befektetésen. Az állam garanciadíjat számít fel, s részesedik a bevételből is, amikor a likvidálják a befektetést. A szisztémát finomítják, ezért késik.

A TARP program alapelvei közé tartozik, hogy az érintettekkel és az illetékes hatóságokkal együttműködve a lehető legtöbb nem fizető jelzáloghiteles lakhatását lehetőleg a saját ingatlanukban kell biztosítani. Emellett az adófizetők pénzének védelme is alapkövetelmény. Ez eddig nagyjából sikerült is, hiszen a programra szánt 700 milliárd dolláros keretből eredetileg 356 milliárdos tényleges kiadással számoltak, ám ez az összeg az áprilisi mérleg szerint 89 milliárdra csökkent, azaz a bankszektor és a nagyvállalatok válságkezelése az amerikai GDP kevesebb mint egy százalékát vitte el. A bankoknak adott 245 milliárdból 169 milliárd már visszajött, együtt a pénzintézetek nyereségéből kifizetett 14 milliárdnyi osztalékkal és négymilliárdnyi garanciadíjjal. A General Motors is törlesztette a nyolcmilliárd dolláros adósságát. Ésmindjárt kijön a nullszaldó, ha az AIG biztosítócsoport is visszavásárolja az államtól a válság csúcspontján megvett 40 milliárd dollár értékű részvénycsomagot. Amerikában a pénzügyi szigorító csomag minapi elfogadásávalmegteremtették a törvényi garanciáját annak, hogy soha többé ne fordulhasson elő hasonló válsághelyzet.

A brit kormány is bankmentő és gazdaságösztönző programokat hirdetett válaszul az Amerikából begyűrűzött válságra. Ezek együttes összege elérte a 500 milliárd fontot. 2008. október 8-án Gordon Brown kormánya azonnali 50 milliárd fontos tőkejuttatással akadályozta meg a bankrendszer összeomlását. A patinás Royal Bank of Scotland 84, az HBOS 50 százalékban állami tulajdonba került – hangsúlyozottan átmenetileg. A bankrendszerbe vetett bizalom megerősítését is szolgálta a csomag, amelyben a rövid lejáratú hitelek támogatása, az állami garancianyújtás körének kiszélesítése mellett a befagyott bankközi kereskedelem felélesztését célzó intézkedések is helyet kaptak. A bankközi likviditás növelésére az 500 milliárdból 200-at szántak. A frissen létrehozott Bankfeltőkésítési Alapban 50 milliárdot helyeztek el, és 250 milliárd volt a rossz hitelek mögé felsorakoztatott állami garancia. Az említett két bank mellett a az HBOS-t utóbb magába olvasztó Lloyds TSB éltmég az állami tőkebevonás lehetőségével, a többiek foggal-körömmel ragaszkodtak önállóságukhoz. A briteknél a bankokon belül próbálták rendezni a bedőlt ingatlanhitelekkel kapcsolatos teendőket, de az állam tavaly év elején újabb százmilliárd fontos programot hirdetett, amelynek egy részéből banki eszközöket, kötvényeket, jelzálogkölcsönöket vásárolnak fel. Ezeket később, amikor a gazdaság magához tér, továbbadják, csakúgy, mint a banki részesedéseiket.

Németországban a válság szele féltucatnyi bankot „suhintott meg”. Az 500 milliárd eurós hitelkeret és kezességvállalás, amiről a Merkel-kormány döntött 2008 októberében, megelőzte a komolyabb bajokat. Berlin 70 milliárd eurós feltőkésítési alapot hozott létre a bajbajutottak számára, ebből a Commerzbank és néhány tartományi bank tőkehelyzetét tették rendbe. A válság igazi nagy vesztese itt a Hypo Real Estate bank. A kereskedelmi ingatlanfejlesztések és közcélú beruházások finanszírozására specializálódott hitelintézetet a német kormány 103,5milliárd euró értékű hitel és garanciavállalás révén mentette meg az összeomlástól, majd a kisrészvényesek kiszorításával államosította. A Hypónak a halálos döfést ír leánycége, a Depfa csődje adta meg, ám túl nagy volt ahhoz, hogy veszni hagyják. Most az államot képviselő, Soffin néven futó berlini bankmentő alap beszerezte az engedélyt egy „rossz bank” alapítására, amelybe besöprik majd a 210 milliárd euró értéken nyilvántartott, nem stratégiai fontosságú eszközeit és magas kockázatú kintlevőségeit. Ezenkívül még kétmilliárdra van szüksége ahhoz, hogy valóban új életet kezdhessen. Megkapja.