Törököt fogtam, nem ereszt
Az első két hónap törvényhozási rohamában – a kormánypárti képviselők vagy éppen a kormány által – a parlamentnek benyújtott több mint félszáz, köztük nem kevés restaurációs indítvány sorában azonban nagyítóval sem találni olyat, amely bármilyen módon megpróbálná „visszacsinálni” a nyugdíjkorhatár emelését és kedvezményezné a korai nyugdíjba vonulást, legalább a nőknél. Az emlékezetkiesés oka aligha az, hogy rájöttek, netán az alkotmányba ütközik a nemek szerinti megkülönböztetés. Hiszen az elmúlt hetek tapasztalatai alapján ez könynyen vehető akadály, mi sem egyszerűbb, mint az alaptörvény napi igényekhez igazítása. Az ok sokkal inkább az lehet, amivel egyébként az OVB kormánypárti tagja is előhozakodott: a döntés érinti a költségvetést.
Így a választási bizottság furcsa helyzetbe (törököt fogtam, nem ereszt) hozta a kormányt. Ha az Alkotmánybíróság – ahol nagy valószínűséggel „landol” a kérdés – szabad utat enged a kezdeményezésnek, akkor egy újabb, borítékolható eredményű népszavazás előtt állunk. Mert ki az, aki a későbbi nyugdíjba menetelt választaná, ha korábban is megteheti ugyanazért a pénzért? Akkor pedig az Orbánkormány aligha nézhetné a kibicek nyugalmával – mint teszi most – az Európa-szerte folyó, nemegyszer véres utcai összetűzésekbe torkolló vitát a korhatáremelésről. (Tegyük hozzá, a Bajnai-kormány által hozott szigorítások is mindössze azt jelentik, hogy a jelenlegi feltételekkel legföljebb a 2030-as évek közepéig finanszírozható a nyugdíjszisztéma.)
Az előző kormányok intézkedéseihez készült háttérszámítások szerint a lassúbb korhatáremelés és a változatlan malus – a csökkentés mértékét meghatározó – rendszer mintegy 65 milliárd forint évi többletkiadást jelentene a közeljövőben, 2020-ban pedig már 240 milliárdot, a hazai össztermék egy százalékát. Mert az ebben az időszakban nyugdíjas korba érő, nagy létszámú „babyboom”-nemzedékek tagjainak zöme még hosszú munkaviszonyt tudhat maga mögött, ráadásul náluk a főiskolai, egyetemi tanulmányok is szolgálati időnek számítanak. Így meglehetősen sokan lesznek, lehetnek, akik megfelelnek a teljes ellátást ígérő, korai nyugdíj feltételeinek.
Arról nem is beszélve – s a választási kampány során sem esett szó erről a sajátos ellentmondásról –, hogy a csökkentés nélküli korai nyugdíjba vonulás lehetősége megkérdőjelezné a Fidesz-szakértők szorgalmazta eszmei tőkeszámlás nyugdíjrendszert is. Hiszen ennek lényege, hogy az összegyűjtött „tőke” alapján, biztosításmatematikailag korrekt, kiszámítható várományra tesznek szert a jövő nyugdíjasai. Márpedig ennek logikájába az nem fér bele, hogy ugyanannyi legyen a járadéka annak, aki 58 évesen elkezdi „felélni” megtakarítását, mint annak, aki 65. évét betöltve kezdi nyugdíjas éveit, akár ugyanakkorra tőkével.
Feltehetően mindez azonban csak gondolatjáték. Mert arra aligha érdemes nagyobb tétet rakni, hogy azAlkotmánybíróság átengedi a kezdeményezést. Sokkal izgalmasabb, hogy mivel érvel majd mondjuk ugyanaz az alkotmánybíró, aki, a „szociális” népszavazásnál két ok miatt is alkotmányosnak találta a kérdést: nem érinti a tárgyévi költségvetést, meg különben is kis tételekről van szó. Vajon a 65 milliárd forint már elég sok pénz, hogy megváltozzon a döntése? És most is lesz annak jelentősége, hogy a változtatás nem érintené az adott év költségvetését?
