A PPP tehát a közszféra és a magánszektor olyan együttműködését jelenti, amikor a közfeladatokért felelős állam a szolgáltatásai és a beruházásai tervezésében, építésében és működtetésében komplex módon együttműködik a vállalati oldallal úgy, hogy a felelősség és a kockázat, ebből kifolyólag pedig a döntéshozatal és az ellenőrzés is megoszlik közöttük. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, az állam és a magánszektor együttműködésének komoly makro- és reálgazdasági hozadékai vannak. Beruházási hajlandóságot növel például, amikor az állam beszáll például egy autópályaépítésbe. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy egy PPP-projektet 20-25 éves távlatban lehet igazán értékelni, és erre eddig Magyarországon még nem volt mód.

Így csak olyan elemzésekre lehet támaszkodni, amelyet például az Állami Számvevőszék készített. Az ÁSZ tapasztalatai vegyesek. Az olyan nagyberuházások, mint a Budapest Sport aréna, a Művészetek Palotája és az M5-ös autópálya első szakasza esetében az államnak a felkészültség hiánya miatt nem sikerült a konstrukcióban rejlő előnyöket kihasználnia. Az aréna esetében a magántőke csak a gyors építkezést segítette, de a hatékonyság és a közpénzek takarékos felhasználásának szempontjait már nem sikerült érvényesíteni. Az M5-ös projektnél a beruházó a keresleti kockázatot és az üzemeltetés kockázatát is nagy részben az államra hárította. Ezekben az esetekben a tanulmány szerint a PPP-konstrukciót szinte csak akkor alkalmazták, ha kényszerhelyzet vagy pénzhiány miatt kellett új megoldást találni.

Némileg kedvezőbb képet mutatnak a későbbi projektek, bár sok esetben a költségek nem megalapozottak. Ahogyan azt a lapunknak nyilatkozó szakértők mondták, a legygyakrabban előforduló problémák a PPP-fejlesztéseknél, hogy nincs meg hozzájuk a megfelelő tudás, a know-how, ezért a fejlesztések előkészítettsége gyenge, a kockázatelemzés silány. A szabályozási környezet hiányos, a kormányzati kontroll csekély, a szolgáltatási díjak emelése kódolt, a kiválasztási folyamat elfogult, politi kailag nem pártatlan. A korrupció gyanúja szinte minden fejlesztés felett ott lebeg, még akkor is, ha nem történt meg.

Négy variáció egy témára

Négy fő típusa van a PPP-nek.

Egyik, amikor a magánszféra tervez és épít, a tulajdonos és a finanszírozó az állam, amely működtet is. A másikban a magánszektor épít, meghatározott ideig működtet, szolgáltat, az állam ezalatt díjat fizet, a szerződés lejártakor a tulajdonjog vagy pénzért, vagy ingyen az államra száll. A harmadik megoldás: határozott idejű szerződésben a magánszféra tervez, épít, működtet és finanszíroz, lejárat után a létesítmény az államé lesz, amely addig szolgáltatási díjat fizet. A negyedik koncessziós megoldás hasonló az előbbihez, csak a privát partner a szolgáltatás díját közvetlenül a felhasználóktól szedi be, az eszközök tulajdonjoga az államnál marad.