Környezetbarát is legyen, globálisan versenyképes is, innovatív és sokszínű, egyszerű és biztonságos – ezek az elvárások az új, közös agrárpolitikával szemben, amelyet az uniónak ki kell izzadnia magából 2013 végéig, hogy az új költségvetési időszak már új alapokról indulhasson. Kérdés, lesznek-e új alapok. Az északi uniós államok, élükön Nagy-Britanniával, lényegében megszüntetnék a közös agrárpolitikát, legalábbis felszámolnák annak első pillérét, a közvetlen kifi zetések rendszerét, amelyet a vidékfejlesztésimásodik pillér fejlesztésével részben pótolnának. Különös tekintettel a környezeti egyensúly megteremtésére, a biológiai sokszínűség megőrzésére. Vagyis arra költenének, amiben jól állnak. A KAP-költségvetést mindenképpen megnyirbálni szándékozó, a jórészt élelmiszer-behozatalra szoruló országokkkal szemben a többségben lévő termelők állnak. A franciákkal az élen védelmezik a jelenlegi viszonyokat, amelyeknek kisebb átalakításától nem zárkóznak el.

Nem is tehetik, hiszen ha az EU komolyan akarja venni a 2020-as stratégiáját, s tudásalapú, innovatív gazdaságot szeretne teremteni, akkor a közös pénzforrásokat át kell csoportosítania. Azzal együtt, hogy a gazdasági válságot követő megszorítások nyomán a tagállamok nem lesznek bőkezűek, s elképzelhető, hogy az uniós büdzsé felső határát nem a bruttó nemzeti jövedelem egy százalékában határozzák meg, hanem alacsonyabb szinten, 0,8 százalék körül. Magyarország a francia táborba tartozik, ez már régóta így van, tehát van esélye, hogy érdekeit többé-kevésbé érvényesíteni tudja, már ha érdeke a közvetlen támogatások fenntartása a versenyképességet amúgy jobban javító vidékfejlesztés helyett.

A múlt héten Brüsszelben nagyszabású konferenciát rendeztek, miután a bizottság még tavasszal feltette kérdéseit az összes érdekelt félnek. Több mint ötezer válasz érkezett, így nem csoda, hogy most sem sikerült közös nevezőre jutni. Legfeljebb a témacsoportok számát lehetett szűkíteni. Az agrárbiztos, a románDacian Cio los is úgy fogalmazott, hogy a sok cél megvalósulása csak mindkét pillér megtartása révén lehetséges. Az Európai Parlament (EP), amelynek az agrárreform kérdéseibe immár beleszólása lesz a lisszaboni szerződés nyomán – kevésbé a hosszú távú költségvetési keretszámok alakításába –, már letette a névjegyét egy határozat formájában. Ez ugyan nem kötelező erejű, de jelzi, merre haladnának a törvényhozók. Azt szeretnék, ha az arányok megmaradnának.

Jelenleg az évi 120 milliárd euró kiadást tartalmazó büdzséből mintegy 55 milliárd, hozzávetőlegesen 45 százalék megy el a KAP-ra. Persze a mezőgazdaság kiveheti a részét a klímavédelemből – az állattenyésztés az egyik legszennyezőbb tevékenység –, az innovációból és a kutatásból, vagyis az esetleg megnyirbált közvetlen források máshonnan pótolhatóak lehetnek. Az EP ellenzi azt is, hogy a tagállamok társfinanszírozói legyenek a KAP-nak, hiszen ez megint növelné a belső különbségeket. Jelenleg az uniós büdzséből fedezik az agrárkiadásokat, s a törvényhozók ezen nem változtatnának.

A brüsszeli vitában egyetértés mutatkozott abban, hogy az agrárszektornak versenyképesnek kell lennie, vagyis mindinkább piaci viszonyok közé kell helyezni, s a piaci intervenciót korszerű kockázat- és válságkezelési mechanizmusokkal kell felváltani. A bizottság novemberben terjeszti elő javaslatait, majd jövő nyáron jogalkotási elképzeléseit. Közben a következő költségvetési időszak főbb arányairól is meg kell nyitni a vitát. E feladatok már a magyar elnökség időszakára is esnek.

A brüsszeli konferencián az európai mezőgazdasági termelőszövetkezeteket képviselő Copa-Cogeca felvetette: miközben az uniós gazdáknak mind szigorúbb környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásnak kell megfelelniük, a bizottság kereskedelmi könnyítésekről tárgyal Brazíliával, Argentínával, Paraguayjal és Uruguayjal, amelyek nem követnek ilyen kemény szabályokat.

Ennek további erdőirtás lehet a következménye a legnagyobb vetélytársnak számító Brazíliában, s növekvő munkanélküliség Európában, ahol ez az ágazat 28 millió embert foglalkoztat.