Az egységes piac nagy lehetőség
– Beszélgetésünk előtt nem sokkal még Orbán Viktor miniszterelnökkel tárgyalt. Miről egyeztettek?
– A miniszterelnök urat nagyon jól ismerem, régóta baráti viszonyban vagyunk. Azért jöttem, hogy előkészítsem a soros magyar elnökséget. Úgy látom, hogy a magyar, majd az azt követő lengyel elnökség időszaka az egységesülő európai piac szempontjából kiemelkedően fontos időszak lesz: több igen fontos témakörben a magyar elnökség idején születhet döntés.
– Például?
– Az egyik javaslatcsomag a bankválságok megelőzéséről szól. Idesorolható a pénzügyi szolgáltatások területén a betétesek védelmével kapcsolatos uniós irányelv kialakítása, de szeptember közepén lesz egy javaslatom a származtatott, illetve határidős pénzpiaci termékek szigorúbb ellenőrzéséről. A második témakör az uniós belső piac kialakításához kapcsolódik. Tíz biztostársammal, köztük Andor Lászlóval fogjuk előterjeszteni az egységes piacról szóló törvényt, ami harminc javaslatból áll – ezt szintén a magyar elnökség ideje alatt kerül majd megvitatásra. A harmadik területet, amit szeretném, ha a magyar elnökség prioritásként kezelne, azon kérdésekből áll, amelyek a szellemi tulajdonnal kapcsolatosak. Ilyen a szabadalmak kollektív ügykezelése. A magyar elnökségnek e területen különös jelentősége van: Magyarországról ma is az a kép él, hogy egy feltaláló ország. A magyar GDP 7,5 százaléka vezethető vissza a saját szellemi termékekből származó bevételre, ami sokkal magasabb, mint más országokban.
– Gondolom, azért a félbemaradt EU–IMF-tárgyalások mellett sem mentek el szó nélkül.
– Én értem, hogy Magyarország a saját útját keresi és a miniszterelnök úr jelezte, hogy nem feltétlenül kíván ebben a Nemzetközi Valutaalapra támaszkodni. Ugyanakkor azt látom, hogy Magyarország a vállalt kötelezettségeit be akarja tartani – csak lehet, hogy más módszerekkel. A folyamatban lévő vita inkább arról folyik, hogy milyen a minősége és hatékonysága a javasolt intézkedéseknek. Úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatban folytatódnia kell a párbeszédnek az EU-val és a valutaalappal.
– Az ön területénél maradva: hogy látja, Magyarország esetében hogy halad a belső piaci integráció folyamata?
– Nagyon jónak látjuk a magyar erőfeszítéseket. Magyarország abba a csapatba tartozik, ahol nagyon jól végzik az uniós jog beillesztését a nemzeti jogrendjébe, így ez már végbement a szolgáltatási irányelv, a szakmai végzettségekkel, közbeszerzésekkel kapcsolatos rendelkezésekkel kapcsolatban. Emellett nagyon jól működik az itteni Solvit-hálózat, (a belső piac vitarendezési fóruma – a szerk.), amely a cégeknek és az állampolgároknak segít megoldani a piaci rendelkezésekkel kapcsolatos vitás ügyeit.
– Az egységes uniós belső piaccal kapcsolatban rendre hallni szkeptikus hangokat, mondván az a nagy multinacionális cégek érdekét szolgálja. Sokan a helyi piacokon az importtermékek növekvő aránya és a nemzeti ipar leépülése miatt fogalmaznak meg kritikát.
– Részben értem is az aggályaikat. Azonban ezek jó része szerintem abból fakad, hogy sokan egyszerűen nem úgy látják a világot, amilyen az ma valójában. A globalizáció negatív hatásait ma már nem tudjuk úgy elkerülni, hogy a fejünket a homokba dugjuk. Egyedül sem Magyarországnak, sem Franciaországnak vagy Németországnak nem érdemes Kínával tárgyalóasztalhoz ülni. Ahhoz, hogy versenyképesek lehessünk, egy erős gazdasági alapra, összefogásra van szükség és ezt nyújtja az EU. Ugyanakkor egyes euroszkeptikusoknak igazuk van abban, hogy az egységes piac kedvező a nagyvállalatoknak – bár megjegyzem, sok közülük európai és több millió európainak ad megélhetést. De pontosan ezért az elkövetkező időkben még többet szeretnék tenni a kis- és közepes vállalkozások érdekében.
– Többször is hangsúlyozta, hogy szeretné visszaállítani a válságban megrendült bizalmat a pénzügyi intézmények iránt. Hogyan?
– Jelenleg a miniszterek tanácsában van a bizottság javaslata a betétbiztosítási rendszer átalakításáról, így az unióban egységesen 100 ezer euróra emelkedne annak összege. Maga a bizalomhiány egy jóval tágabb kérdéskört érint, ahogy maga a bizalom sem csak a válság miatt rendült meg: hosszú évek óta látjuk azt, hogy a belső piac és az állampolgárok érdeke nem mindig azonos irányba tart. Éppen ezért az ötéves biztosi mandátumom alatt azon fogok dolgozni, hogy összebékítsem az állampolgárt a kis- és közepes vállalatokat a belső piaccal: olyan intézkedéseket fogunk hozni – például a határokon átnyúló elektronikus kereskedelem fejlesztése, vagy a nyugdíjak hordozhatósága –, amelyek a belső piac egységesedése mellett annak humán és szociális dimenzióit is kezelni tudják.
Azt szeretném, ha a „social business” keretében olyan cégeket, vállalatokat támogatnának, amelyek nyereségesek, viszont a szociális beilleszkedés javításáért, vagy a környezetvédelem területén tevékenykednek, így javasolni fogom, hogy ezen a területen kiemelten alkalmazzák a közbeszerzéseket. De foglalkozunk azzal is, hogyan lehet a bankköltségeket harmonizálni az unióban, amivel megszüntethetjük az egyes bankoknál tapasztalható, a fogyasztókat terhelő abnormálisan magas költségeket. Hasonlóképpen szeretnénk kidolgozni egy páneurópai betéti kártyát – a Visa és a MasterCard mellett azok európai megfelelője és persze versenytársa lenne.
– A pénzügyi terveiknél maradva: jóval szorosabb felügyelet alá vonnák a válság kirobbantásáért felelősnek tartott határidős, illetve származtatott ügyleteket, amelyek eddig az angolna ügyességével siklottak ki a nemzeti hatóságok ellenőrzési törekvései elől. Egy globális piacon európai szintű szabályozásokkal hogyan tudják ellenőrzésük alá vonni ezt a területet?
– A származtatott termékek globális piaca mintegy 600 ezer milliárd dollár. Ezen tranzakciók nagy része nélkülöz mindenfajta átláthatóságot. Az terveim szerint semmilyen pénzügyi szereplő, termék, terület, semmilyen piac nem kerülhet ki valamilyen, eddiginél jóval hatékonyabb szabályozás és ellenőrzés alól – különösen igaz ez a határidős és származtatott pénzügyi termékek körére. Ezt egyedül nem lehet megvalósítani, így biztosi kinevezésem után első látogatásomat Washingtonban, New Yorkban tettem, ahol Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszterrel és más fontos ottani vezetőkkel tárgyaltam. Ez ügyben mondhatni együtt lépünk az Egyesült Államok törvényhozásával: így Obama elnök úr a héten írta alá a pénzügyi reformcsomagját, én pedig szeptember közepén fogok letenni az asztalra egy új szabályozási javaslatot. Így a tőzsdei elszámolóházakon keresztül szigorú szabályozást, ellenőrzést és nyilvántartást fogunk bevezetni.
– A jövőben külön tőzsdét hoznának létre a kis- és középvállalkozások számára...
– Dolgozunk a javaslatunk részletein. Két fő irányban gondolkodunk: regionális méretű tőzsdék hálózatát építenénk ki, de elképzelhető lehet egy nagy, kifejezetten a kis- és középvállalkozásokra szakosodott európai tőzsde – melyhez a nagyvállalatokhoz képest jelentősen könnyített feltételekkel lehetne csatlakozni. A kis- és középvállalkozások tőkéhez juttatására van egy másik ötletem, ez pedig egy európai takarékbetétkönyv bevezetése lenne. Ez azt jelentené, hogy franciák, németek, magyarok olyan termékbe fektethetnék be a pénzüket, amely minden egyes tagállam bankjában rendelkezésre állna, s a megtakarításokat a kkv-szektor és a kockázatitőke-társaságok irányába csatornáznák be.
– Másik tervük a kkv-barát közbeszerzési rendszer bevezetése. Hogyan könnyítenék meg e cégeknek a tendereken való indulást?
– Lejjebb vinnénk az induláshoz szükséges, a cégektől megkövetelt belépési küszöbértékeket – mint az elvárt tőkeszint, vagy referenciák –, s egyszerűsítenénk az ügyintézés menetét. Az egyes helyi cégek számára az európai közbeszerzéseken való részvétel feltételeit a saját piacuk méretéhez igazítanánk.
– Magyarországon az előző kormány idején olyan etikai kódexet írattak alá a kereskedőláncokkal, melyben azoknak rögzíteni kellett, hogy a boltjaikban 80-20 százalék arányban tartanak hazai – vagy annak vélelmezett – és külföldi árut. Ez a törekvés akkor a Gazdasági Versenyhivatal fellépése nyomán megakadt. A jelenlegi kormány programjában kiemelt prioritás a hazai termékek piacra jutásának támogatása. Hol lehet meghúzni a határt a kormányzati piacélénkítés és a protekcionizmus között?
– A jó gazdasági patriotizmusnak ma már európainak kell lennie. Tisztán kell látnunk, hogy a versenytárs ma már nem a szomszédos ország, hanem Kína vagy az Egyesült Államok, és ehhez együtt kell játszanunk az európai színtéren. Ami a helyi termékeket illeti: Franciaországban mezőgazdasági miniszter voltam 2007 és 2009 között, most találkoztam a Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel. Korábban Gráf József úrral is kitűnő kapcsolataim voltak. Én úgy látom, hogy megvan a módja a helyi termékek védelmének. Szabványokkal, eredetmegnevezésekkel – tehát a magyar termékek identitásának a védelme minőségi és eredetiségi alapon történhet. Ezzel a termékek exportja is támogatható. Szeretném leszögezni: egy olyan országnak, mint Magyarország az egységes piac nagy lehetőség. Egy innovatív, találmányokban bővelkedő országnak nem szabad befelé fordulnia.
– A képzett munkaerő szabad áramlására vonatkozó szabályok idejétmúltak. Európa versenyképességét pedig nem erősíti, hogy a jól képzett munkaerő áramlásának dinamikája elmarad a kívánt szinttől.
– A szakmai képesítési irányelv kapcsán vagyok felelőse ennek a témának, Máire Geoghegan-Quinn ír biztosasszonynyal közösen dolgozunk azon, hogy a különféle diplomák kölcsönös elismertsége megvalósulhasson. Szeretnénk kifejleszteni a kutatás Európáját, megkönnyíteni az egyetemek közötti kapcsolatokat. Mindez óriási munkának ígérkezik. Ennek jelentősége óriási. Az egységes piacról szóló törvényben is meg fog jelenni a tudásalapú társadalom kiépítése, amely a piaci integráció és a gazdasági növekedés szempontjából is rendkívül fontos. E nélkül Európa nem veheti fel a versenyt Kínával és az Egyesült Államokkal. Márpedig ha ők elhúznak Európa mellett, akkor nincs mese: csak beszállítók lehetünk. Én sem beszállító, sem mások befolyása alatt álló lévő Európát nem szeretnék.
