Telekom-adó: még nem kapcsoltak
A lapunk által megkérdezett távközlési cégek még nem alakítottak ki véleményt a kormány által is felvetett különadóról. Mint mondják, semmit nem tudni a tervezett pluszteherről: sem azt, milyen alapon vetnék ki, sem azt, meddig, s azt sem, hogy ebből mekkora bevételt remél a kormány. Ezek után nem csoda, hogy még szakértők sem szívesen kommentálják az elképzelést. Néhányan – név nélkül – arra hívták fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz lesz igazságosan kivetni egy ilyen adót. Nagy különbség van ugyanis az internetszolgáltatók, a kábel- vagy műholdas tévés cégek, a mobilszolgáltatók, a vezetékestelefon-cégek, vagy épp a Magyar Telekom üzleti modelljében, ez ugyanis az egyetlen vállalat, amely minden, az előbb felsorolt szolgáltatást képes nyújtani előfizetőinek. E tekintetben az sem mindegy, hogy a lakossági vagy az üzleti piacra fókuszál egy vállalat. Csak egyet említünk a különbségek közül: a vezetékes telefonálás nagyrészt hatósági áras szolgáltatás, míg a kábeles platformon ugyanez szabadpiaci termék, hasonlóan a mobiltelefonhoz. A lakossági szektorban az internetszolgáltatások egy fajtáján, az ADSL-en alig van haszna a szolgáltatóknak, míg lényegesen magasabb nyereség van a kábeltévés hálózaton nyújtott internetszolgáltatáson vagy épp a mobilinterneten. Vagyis ezek alapján a bevétel típusú adó elég kockázatosnak tűnik.
Meg lehet adóztatni a szolgáltatást is, ez azonban egész biztosan népszerűtlen lépés lenne. Néhány évvel korábban az internet-hozzáférésre kivetni tervezett, alacsony összegű adó is óriási társadalmi tiltakozást váltott ki, arra kényszerítve az előterjesztőket, hogy vonják vissza javaslatukat. Vélhetően nem lenne másképp ez most sem. Csak néhány számadat: Magyarországon évente mintegy másfél milliárd SMS-t küldenek az előfizetők, s nagyságrendileg hatmilliárd körüli hívást bonyolítanak le, beleértve a mobil- és a vezetékes szolgáltatásokat. (Nem számolva a kábeltévés és más internetalapú hálózatokon létrejött kapcsolatokat.) Ez mintegy 18–20 milliárd perc telefonbeszélgetést jelent. A számokból kikövetkeztethető, ahhoz, hogy a bankadóhoz mérhető bevételt érjen el a kormány ezen a szektoron, komoly adókulcsot kell alkalmaznia, ami észrevehető áremelkedést jelent a szolgáltatásokban, ezt pedig az előfizetők számának csökkenése követné.
A válság miatt a távközlési cégek bevétele jelenleg is csökkenőben van (jövedelmezőségük szerényen javul a végrehajtott költségcsökkentő programoknak köszönhetően), noha az EBITDA-ráta (kamatok, adózás és értékcsökkenési leírás előtti eredmény) a szektorban elég jó, egyes cégeknél 40 százalék körül is van. Ha erre alapozva dönt úgy a kormány, hogy mégis belefér a cégeknek egy kis különadó, azzal számolnia kell, hogy a cégek radikálisan csökkentik majd a beruházásokra fordított forrásaikat. Márpedig a készülő infokommunikációs stratégia pont a beruházások ösztönzésére épül.
Érdemes egy pillantást venni az Informatikai Vállalkozások Szövetségének távközlési tagozata által elkészített elemzésre, amely leszögezi: az iparág nagy problémája, hogy a háztartások több mint a fele továbbra sem rendelkezik számítógéppel, s hogy jelentős különbségek tapasztalhatók a széles sávú internet penetrációját és lefedettségét mutató adatok között – vagyis az ország jelentős részén nem vagy alig érhető el a gyors internet. (A mobilinternet pedig egyharmada a teljes internetellátottságnak.)
Pedig a digitális felzárkózás a munkahelyteremtés és a versenyképesség legfontosabb eszköze, s még nem említettük a technológiaigényes szektor beruházási kényszerét, amely további gazdasági növekedést és munkahelyeket teremt. Az elmúlt három évben a szektor 500 milliárd forintot fordított beruházásokra, s a fejlődés ütemének szinten tartásához erre a jövőben is szükség lesz, már csak azért is, mert egy technológiai váltás előtt áll az iparág. Vagyis ha ebben a kritikus időszakban, a negyedik generációs mobil és a következő generációs vezetékes hálózatok fejlesztése előtt fogják vissza a szolgáltatók a beruházásaikat, az komoly következményekkel járhat az ország fejlődése szempontjából. Ugyanakkor, figyelmeztetnek a szakértők, lehetséges az is, hogy az adó jelentette terhetmás – nem pénzigényes – területen kompenzálná a kormány, például alacsonyabb frekvenciadíjakkal, olcsóbb mobillicencekkel vagy épp más távközlési hatósági díjak mérséklésével. Ebben az esetben a vállalatok érezhetik úgy, hogy számukra is jó üzletet kötnek a kormányzattal.
