A befektetők és az uniós elemzések is sérülékenynek tartják Magyarországot a magas államadóssági szintje és a magas devizaadósság miatt. A bizonytalan piaci helyzetben, amikor a pénzügyi válság után még nem állt helyre a hitelezési tevékenység, ideértve az államok finanszírozását is, Magyarország rászorulhat arra a nemzetközi hitelkeretre, amelyet 2008 késő őszén nyitott meg számára az EU és az IMF.

Ha a magyar kormány nem kíván új megállapodást, mert kevésbé sebezhetőnek érzi magát, vagy úgy gondolja, hogy az időközben megemelt devizatartalék elegendő lehet a támadások kivédésére, akkor nem kell az IMF-fel tárgyalnia. A valutaalappal fennálló programot még a Horn-kormány zárta le, s 2008-ig nem is kellett az IMF-hez fordulni. A negyedik cikkely szerinti konzultációk azonban kötelezőek, s a következtetésekben foglaltak a piacokat befolyásolják. Emlékezetes, hogy 1995-ben a stabilizációt az IMF ellenére hajtotta végre az ország, de akkor a kormánynak Bokros Lajos pénzügyminiszter jóvoltából volt elképzelése a szükséges lépésekről.

Ha mégis rákényszerülne az ország a készenléti hitelre a világgazdaság alakulása miatt, akkor a most „menesztett” IMF-re persze szükség lesz, s várhatóan az együttműködés akkor is tető alá hozható, a kérdés csak az, milyen áron. Az EU-t viszont nem lehet megkerülni, hitelkeret nélkül sem. A stabilitási paktum szigorításának folyamatát a soros magyar elnökségnek is vezényelnie kellene, úgy, hogy a szöveget a németek és a franciák diktálják majd. Brüsszelben jól tudják, hogy Magyarország a 2004-es csatlakozása óta áll túlzottdefi cit-eljárás alatt, s nemhogy erőteljesen felléptek volna vele szemben – ahogy azt fideszes európai parlamenti képviselők az utóbbi években gyakorta bírálták –, hanem éppen kivételes bánásmódban részesült 2009-ben, amikor kétéves haladékot kapott a deficitjének a maastrichti küszöb alá süllyesztésére. Kétségtelen: jelenleg 24 tagállam részese a túlzottdeficit-eljárásnak, de a zömük a pénzügyi válságban kényszerült a hiány emelésére, s a határidőket a bizottság és a pénzügyminiszteri tanács (Ecofin) az eltérő helyzetekre tekintettel határozta meg.

Brüsszeli források úgy vélik: Magyarországnak az eurózónában uralkodó hangulat és önnön politikája miatt nem jár további haladék. Talán, ha az új kormány a strukturális reformok mélyreható tervével előhozakodott volna, más lenne a helyzet. Ám Brüsszelből úgy látszik: Magyarország húsz év alatt nem tudott megbirkózni olyan kihívásokkal, mint az egészségügy reformja a fenntarthatóság érdekében, az állami vállalatok finanszírozása, s a probléma görgetésének egyszer csak véget kell vetni.

Az IMF-delegáció távozik a bankszövetségből (elöl Christoph Rosenberg, a csoport vezetője). Visszajönnek, ha kell