A könyvben szereplő Bajnai Gordon, Bogsch Erik, Demján Sándor, Farkas István, Felcsuti Péter, Heim Péter, Jaksity György, Kovács Árpád, Simor András és Surányi György miközben másképp látták a folyamatokat, két dologban egyetértettek: a 2001-től 2009 tavaszáig folytatott gazdaságpolitikát – azon belül is elsősorban a 2001 és 2006 közötti osztogatást – hibáztatják a kialakult helyzetért, és úgy látják, az akut válságot aligha lehetett volna másként kezelni 2008 októberében, mint hogy Magyarország a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) és az Európai Unióhoz fordul segítségért.

– Ha van felelősségem az elmúlt évek folyamataiban, akkor az, hogy az MNB-nek hangosabban kellett volna felhívnia a figyelmet a devizahitelek kockázataira, még a válság kirobbanása előtt. De hiába mondtam, nem tudtam úgy mondani, hogy hatása legyen. Biztosan lehetett volna okosabban is magyarázni – mondta a könyv bemutatóján Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Hozzátette, a jegybank azt sem titkolta el, hogy a véleménye szerint a 2006–2007-es költségvetési kiigazítások rossz szerkezetben történtek meg. Csökkent ugyan az ország kockázati megítélése az államháztartási hiány leszorításával, ugyanakkor az adóemelések gyengítették a gazdaság teljesítményét. Szerinte ha másra nem is, de erre a mindenkori kormányoknak érdemes lesz odafigyelni, mert így talán elérhetik, hogy az ország versenyképességének romlása nélkül, hosszú távon is javuljon az egyensúly.

Pogátsa Zoltán, a Nyugat-Magyarországi Egyetem docense az interjúkötetből kiindulva tanulmányt írt a gazdasági válságról. Szerinte egyvalami kiderült: közgazdasági, jogi, állampolgári ismeretekből többet kellene tanítani az iskolákban, hogy legalább valami minimális tudatosság kialakuljon ezen területeken az emberekben. Amire még felhívta a figyelmet: Magyarországon a társadalmi érdekek túlzottan be vannak csatornázva a kormányzásba. Úgy nem lehet problémákat megoldani, ha a kormány folyton azzal van elfoglalva, hogy azt figyeli kinek mi az érdeke. Merni kell kormányozni – jelentette ki.