Patriotizmus helyett belső piacot
Az egységes belső piacra nagyobb szükség lenne, mint valaha, de nagyobb ellenérzések övezik, mint eddig bármikor. Ezzel a fordulattal szeretné felrázni az európaiakat Mario Monti, aki belső piaci és versenyügyi biztosként is szolgált korábbi végrehajtó testületekben. A korábban nyilvánosságra hozott és lapunkban részletesen ismertetett dolgozatát azért tette le nemrégiben az európai döntéshozók asztalára, mert José Manuel Barroso bizottsági elnök őt kérte fel, hogy készítsen tanulmányt arról, hogyan lehetne a tudásra, az innovációra, a piac elmélyítésére alapozva meglódítani az uniós gazdaságokat, növelni együttes súlyukat a világgazdaságban. Erről most sokat beszélnek az unióban, de jóval kevesebbet tesznek érte.
A keddi bizottsági vita előtt a European Policy Centre (EPC) is beszélgetésre invitálta Montit, hiszen a kutatóintézet a digitális belső piac létrehozása mellett érvelve lényegében alátámasztotta az olasz professzor véleményét: most, vagy soha. A késlekedés sokba kerülhet. Nemhogy lemarad az EU az Egyesült Államok mögött, de 2020-ig a GDP négy százalékára tehető veszteség éri. Monti szerint a valódi és egységes belső piac nélkül az uniónak sincs jövője. Míg Hans Martens, az EPC vezetője ehhez hozzátette: ha tudásgazdaságról álmodozunk, akkor szabad utat kéne adni a tudás szabad mozgásának is – a tőke, a munka, az áru és a szolgáltatások mintájára. Nem mintha a négy alapelv tökéletesen érvényesülne. Ám a probléma gyökere a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali pártok megjelenésében és erősödésében keresendő, véli Monti. Ezek a politikai erők hatékonyan támadják az uniós integrációt, kiáltják ki azt bűnbaknak. A középpártok pedig ezt nem tudják ellensúlyozni, inkább e nézet uszályába kerülnek.
Az elemzés, amelyet Monti elkészített, az összes alapelvre kiterjed, ideértve immár a tudás szabad mozgását is. Érdekes példát is felhozott arra, miként próbálják a munkaerőpiacaikat védeni a tagállamok, a válság nyomán. Míg évekkel ezelőtt lengyel vízvezeték-szerelők rohamával fenyegették egymást a régi tagállamok, addig most az összeomlott spanyol ingatlanpiacról igyekeznének építőmérnökök a viszonylagos fellendülést átélő új tagállamba, Lengyelországba, ám különbözeti vizsgákat kellene tenniük –lengyelül. Ez nevetséges és ártalmas – hangoztatta Monti.
Az EPC tanulmánya a digitális belső piacra összpontosította figyelmét, ám nyilvánvaló, hogy az internet világa az összes többi alapelv működését is javítaná, ideértve még a közszolgáltatások hatékonyságát is – ha hagynák. A széttöredezett digitális piac logikáját a komputerek mellett felnövő új európai nemzedék nem is érti, nem is fogadja el. De még szörnyűbb, hogy megfelelő méretű vállalatok sem jöhetnek létre ilyen körülmények között. Az utóbbi tíz évben Európában nem is alakult ilyen cég. A digitális munkahelyek négyötöde olyan társaságoknál keletkezett, amelyek még az ötvenes években születtek. Az EU-ban alig találni digitálisan versenyképes céget, míg az ötszáz legnagyobb amerikai vállalat között hatvanhatot tartanak nyilván. A jó hír talán az, hogy ha szigorúan a telekommunikációs ipart nézzük, ott az időben megszületett globális mobiltelefon-szabvány (GSM) lendületet adott az innovációnak, Európa és néhány nagyvállalata az élre tudott törni. Ám ez a technológiai forradalom most második szakaszába lép, amelyet a tartalomszolgáltatás jellemez, s ebben az Egyesült Államok egyelőre megkérdőjelezhetetlen vezető erő, Kína és India is erősít, de Európa egyelőre sehol sincs.
A digitális belső piac nem csak az információs technológiai vállalatok érdeke. Ettől függ az e-kereskedelem kiteljesedése, a megfelelő üzleti méretek kialakulása és még sok minden. A feltétel persze a továbblépés a szabályozásban: az európai frekvenciakiosztástól az európai elektronikus aláíráson át az áfakivetésig és -beszedésig, a számlázási gyakorlat átgondolásáig. És persze a fogyasztóvédelemig, hogy az európai digitális térben a polgár bizalommal mozoghasson. Az utóbbi években tanulmányok sora figyelmeztetett: az eladók és a vevők az e-kereskedelmi ügyletek során ritkán lépik át az országhatárt.
Az Európai Bizottságot aligha kell meggyőznie Montinak. A tagállamok kormányait annál inkább. A volt biztos úgy látja: a piacok megnyugtatására a költségvetéseket rendbe kell tenni, de ebből még önmagában nem lesz gazdasági növekedés. Azt serkenteni akkor lehetne, ha Európa kihasználná a belső piacban még mindig rejlő óriási lehetőségeket.
