Közlése mellbevágó lehetett mindazoknak, akik az elmúlt 36 órában világsajtót olvastak, és ott roppant határozott jövendölésekbe ütköztek arra nézve, hogy a magyar valuta és a magyar tőzsde egyformán megszenvedi majd a tárgyalások megszakadása folytán kialakult bizonytalanságot. Matolcsy jóval reggel fél nyolc után nyilatkozott. Ha akár ő, akár beszélgetőpartnere rákattint bármely internetes fórumra, tájékozódhatott volna arról, hogy a forint a múlt hét közepi (euróhoz viszonyított) 278 forintos, de a hét végi záráskor már 282 forintos árszintről már hét óra előtt 29o forint közelébe „ugrott”, egyszóval megvolt a hatás.

A miniszter azonban még azt sem volt hajlandó elismerni, hogy hitelezőinkkel a tárgyalások megszakadtak. Ő azt találta mondani, hogy „eredmény nélkül” zárult a mostani felülvizsgálati forduló, holott az előző négy (jobbára Bajnai idejében) nemcsak eredményes volt, hanem magyar részről kitűnő eredménnyel fejeződött be. Kegyes csalás. Elfeledkezés arról, hogy hitelezőink azért keménykednek, mert nincs bizalom Orbánék iránt. Én inkább a Financial Timesnak hiszek.

A világ vezető gazdasági-pénzügyi napilapjának szerzője (Chris Bryant) szerint az Orbán-kormány tagjai „fájdalmasan felkészületlenek” voltak. Mármint arra nézve, hogy kellő válaszokat adjanak a nekik feltett kérdésekre. (Maga a miniszterelnök tegnap délután a tőle megszokott trükkös, valójában vérlázítóan színlelő magatartással Matolcsyhoz utasított minden, az ügy iránt tudakozódó újságírót…) A kérdések arra vonatkoztak, hogy reálisan milyen bevételi többletre és kiadási lefaragásra lehet számítani azután, hogy (1) a bankadó enyhít ugyan, de bizonyosan nem abban a mértékben, ahogyan elgondolják; (2) ha csökken a társasági adó, ha megmarad a gázár-kompenzáció, ha eddig bezárt MÁV-szárnyvonalakat nyitnak újra, akkor hol e költségek ellentételezése?

Matolcsyból a köztévében csak annyi tudott előjönni, hogy a politikai struktúra átszervezése (a parlamenti és önkormányzati képviselők számának csökkentése, a köztisztviselői csúcsfizetések maximálása) „erkölcsi megújulást” jelent. Pénzügyit, azt nem.

Egyelőre néhány bizonyosság azért van. A magyar kormány nem is küldhetett volna a piacoknak annál rosszabb üzenetet, mint hogy konfliktusa van az unióval és a valutaalappal. Azok a devizahitelesek, akiknek most van a fordulónapjuk, átkozódhatnak. „Kósa–Szijjártó” után egy hónappal másodszor is. Úgy látszik, Orbánék nem értik, miről van szó, írta az FT, majd gonoszul hozzátette: „Szevasztok, jön a második menet”.

Magyarul: előbb-utóbb megértitek, hogy nincs menekvés. Vagy spórolás, vagy… Nincs harmadik út. Persze ők is tudják, mi is tudjuk, mindenki más is tudja, hogy az október elején esedékes magyarországi önkormányzati választás előtt Orbánék nem fognak megszorítani, ámde újabb, erősen valószínű győzelmük után majd – az unió és az IMF kedvére – a magyar polgárok nyakába zúdítják mindazt, amit eddig eltagadtak. Tehetik, mert az idei évre, hála Bajnaiéknak, az adósságfinanszírozás „még” biztosított.