Importgagyi ellen célellenőrzés
Kedden lép hatályba az a vidékfejlesztési miniszteri rendelet, amelynek értelmében minden egyes élelmiszer-importtételről részletes bejelentést kell tenniük a hazai feldolgozóknak és forgalmazóknak. A „nagy kockázatú” élelmiszerek (főként a hús, a friss zöldség-gyümölcs, valamint a tej és az azokból készült termékek) várható beérkezése előtt két nappal az importőrnek hivatalosan, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnak (MgSzH) elküldött adatlapon kell beszámolnia a tételek mennyiségéről, fogyaszthatósági vagy minőségmegőrzési idejéről, a gyártás helyéről, illetve a beszerzési árról is.
A rendelkezést a szaktárcánál hivatalosan a korábbi évek nagy élelmiszerbotrányaival indokolták, és az új szabályozás lényegi részével mind a kereskedők, mind az elsősorban hazai alapanyagokat felhasználó élelmiszer-ipari feldolgozók egyetértenek. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára munkatársunknak hangsúlyozta: az élelmiszerekkel elkövetett hamisítási, átcímkézési esetek során az üzletek elsősorban kárvallottjai voltak a történteknek, ezért az eddigieknél célzottabb ellenőrzéssel mindenképpen egyet kell hogy értsenek. Ugyanakkor a rendelkezés betartása sok kisebb kereskedő, illetve importőr számára túlzottan nagy, „az elérendő céllal nem arányos” adminisztrációs terhet jelenthet majd. Hasonló hivatalos állásfoglalást kaptunk az ügyben az élelmiszerfeldolgozók szakmai érdekképviseletétől is, ám az érintett cégek igazából nem a rendelkezéssel járó papírmunkától tartanak. Sokkal inkább attól, hogy a hivatalnak meg kell küldeni a beszerzési forrás adatait és az éppen aktuális árakat is.
A hivatal célja nyilvánvaló: a gyanúsan olcsó áru esetén joggal gyanítható, hogy akár a közelgő forgalomba hozatali határidő, akár valamilyen egyéb termékhiba miatt sikerült annyiért megszerezni – „megéri” tehát célzott ellenőrzéssel, már az importőr első beraktározásakor is szemügyre venni, mi is érkezett az országba. A szaktárca ez ügyben konok magatartást ígér. Kardeván Endre, a Vidékfejlesztési Minisztérium élelmiszerláncfelügyeletért és agrárigazgatási ügyekért felelős államtitkára bejelentette: minden esetben fölmérik, mekkora a kockázata annak, hogy adott vállalkozónál problémás áru is lehet. Ha valahol ilyen terméket találnak, előfordulhat, hogy akár egy hónapig mindennap megjelenik a hatóság, és megvizsgálja a tárolt termékeket. Az MgSzH-tól kapott hivatalos tájékoztatás szerint a hivatal a jövőben „a kockázatosnak minősített szállítmányok 100 százalékát ellenőrzi”.
Az importőrök azonban nem értik, miért van szükség ehhez minden esetben konkrét árszolgáltatásra is. Érvelésük szerint ugyanis ez az egyik legkeményebb üzleti versenytényező. Egy esetleges olcsóbb árnak nem feltétlenül az aktuális tétel silány minősége vagy a lejárathoz közeli forgalmazási határidő lehet az oka. A nemzetközi gyakorlatban sűrűn előfordul, hogy nagy szállítók termékprofi ljuk átállításakor, vagy éppen logisztikai rendszerük átszervezésekor bizonyos árucikkeket egyszerűen azért hirdetnek meg olcsó és gyors értékesítésre, hogy a tétel tovább „ne legyen útban”. Előfordul olyan eset is, amikor például egy speciális húskészítmény gyártásakor bizonyos alapanyagrészekre nincs szükség, és ezek kerülnek a piacra „akciós tételként”. Akadnak kisebb importőrcégek, amelyek kifejezetten erre alapozzák tevékenységüket. Annak során pedig egy-egy jól „elkapott” üzlet adatai komoly értéket jelentenek, amit nem szívesen adnának ki a kezeik közül. A rendelet azonban ezt is kötelezővé teszi. A szaktárcánál kérdésünkre elmondták: a beszolgáltatott adatokat a legszigorúbb titokvédelmi előírások és a köztisztviselői törvényben foglalt titoktartási szabályok szerint kezelik. Az importőrök érvelése szerint azonban az ellenőrzések puszta híre is eljuthat a konkurenciához, és innen már csak szervezés kérdése, hogy gyorsan kiderüljön, milyen és mekkora áron behozott tétel körül vizsgálódik a hatóság – és akkor a külföldi szállítót mindjárt könnyen meg is keresheti a maga ajánlatával a konkurens vállalkozást.
Az eljárás (hivatalos elnevezése: másodlagos importellenőrzés) egyébként a legtöbb, jelentős mennyiségű élelmiszert importáló országban régóta működik. A magyar bárányszállítók például évről évre megtapasztalhatják ennek hatásait Olaszországban húsvét előtt, amikor a hatóságok valamilyen célellenőrzésre való hivatkozással tartóztatnak fel kelet-európai szállítmányokat. A kutakodás általában nem tár fel hiányosságokat, de a közben eltelt idő miatt a külföldi szállítók már kiszorulnak az ünnepi piacról. Nyilvánvaló, hogy a magyar agrárkormányzat hasonló módon kívánja felhasználni ezt a lehetőséget, hiszen több fideszes agrárpolitikus is erről beszélt különböző szakmai fórumokon. Font Sándor, a parlamenti szakbizottság elnöke például a beáramló importtej miatt nyugtalankodó tejágazati szakembereket nyugtatta meg így egy júniusi szakmai fórumon: „ha Ausztriában és Németországban az európai uniós előírásoknak megfelelő magyar élelmiszerek megjelenését külön nemzeti szabályokkal nehezítik meg, akkor mi sem lehetünk különbek, ennek egyik lépése lesz a másodlagos minősítő vizsgálat”.
Díjat fizetnének az importőrök
Az élelmiszer-ellenőrzésre az elmúlt három évben 20–30 milliárd forint közötti összeget költött a szakhivatal. A százhatvan fős ellenőri létszám mintegy tizenöttel bővülhet, ha a jelenleg be nem töltött státusokra újabb szakembereket vesznek fel, ehhez azonban a takarékosságot célzó létszámstopot fel kell oldani. Információink szerint felvetődött, hogy a vizsgálatokra fordítható pénzügyi keret növelésére külön díjat szedne a szaktárca az importőröktől (értéke a belföldi értékesítési ár 0,01-0,02 százaléka lenne). Erre azonban az idén szinte biztosan nem kerül sor, de a jövő évi ágazati büdzsé tervezeti anyagában a elvi bevételi lehetőségek között szerepel ez a tétel is – tudta meg lapunk.
