Vesztésre álló ötvenesek
Nem véletlenül tartja magát a közhiedelem, hogy ötven felett állástalanná válni egyenlő a teljes reménytelenséggel. Az érettebb korosztály egyre inkább kiszorul az álláspiacról, egy-egy állásinterjún nem annyira végzettségüket és munkatapasztalatukat mérlegelik, hanem születési évüket.
Demeter Judit, az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elnöke állítja, a különböző felmérések szerint Magyarországon a megkérdezettek első helyen említik az életkort, mint a hátrányos megkülönböztetés alapját. E tekintetben Európában évek óta az első helyet foglaljuk el, 2006-ban például a válaszadók 66 százaléka nyilatkozott így – az uniós átlag 46 százalék volt. Az Eurobarométer 2007-es felmérése szerint az uniós átlag felett volt például Hollandia, az Egyesült Királyság és Franciaország is.
Az EBH tapasztalatai szerint Magyarországon a leggyakoribb negatív előítélet az életkori feltételt meghatározó álláshirdetés, az alkalmazás megtagadása, mert az idősebb álláskereső nem tudna beilleszkedni a „fiatalos” csapatba, az idősebb vagy nyugdíjas foglalkoztatottnak ugyanolyan munkakörben alacsonyabb bér és juttatások nyújtása, és a létszámleépítés esetén az idősebbek jogviszonyának megszüntetése. Demeter Judit szerint a legtöbb munkáltató nem ismeri el az életkori diszkriminációt, az alkalmatlanság különböző indokait hozza fel, holott nem léteznek reális előítéletek, csak a konkrét foglalkoztatással összefüggő tények számítanak egy ügy megítélésében.
A Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ munkatársa, Galamb-Kassa Gabriella szerint a szenior korosztálynak a foglalkoztatásból kizárását munkáltatói oldalról rendszerint valamilyen elkoptatott sztereotípiával magyarázzák.
Ezek között gyakori indok a rugalmatlanság, a nyelvi és számítástechnikai ismeretek hiánya, az elavult szaktudás, a fiatalabb korosztályhoz képest alacsonyabb terhelhetőség. Ő is belátja, egyik korosztályról sem lehet általánosságban véleményt alkotni: az érettebb álláskeresők között is találunk jól képzett, aktív, dinamikus, nyelveket beszélő, szakmájukban kiváló szakembereket, akik felveszik a versenyt a fiatalabbakkal. A negatív előítéletek mellett pozitív sztereotípiák is jellemzik az ötveneseket: stabil, megbízható munkaerők, akik életük olyan fázisában vannak, hogy teljes mértékben a munkájukra tudnak koncentrálni, s nagy rutinnal és széles látókörrel rendelkeznek – tette hozzá. De legyen szó bármilyen előítéletről is, az torzító tényező, ami eltereli a figyelmet a tényleges szaktudásról.
Az álláskeresés időszakában fontos a közösség, a család, a barátok szerepe – mondja Galamb-Kassa Gabriella. – De lehet csatlakozni egy klubhoz is, ahol hasonló gonddal küzdő emberekkel találkozhatunk, s átélhetjük, hogy a problémával nem vagyunk egyedül. Keressünk magunknak olyan elfoglaltságot, amiben sikert érhetünk el: egy hobbit vagy önkéntes tevékenységet, a sport is jótékonyan hat a lelkiállapotra. Bizonyos esetekben érdemes szakember segítségét kérni, aki énerősítő támogatással segít feldolgozni az átélt kudarcokat és a bennünk rejlő erősségek feltárásával a sikeres továbblépéshez is hozzájárul –sorolta a szakember.
A szakértő a fő problémának a változások gyorsaságát látja: az elmúlt évtizedek átalakulása leginkább az ötvenen túliakat terheli. Szakmák tűntek el, gyökeresen megváltoztak a munkáltatói igények, megszűnt a régebben jellemző stabil munkahelybiztonság. A fokozatosan öregedő népesség, s a nyugdíjkorhatár kitolása pedig a válságba kerülő réteget szélesíti ki. – Változtatni nem könnyű, már harminc felett sem – ismeri el. Ugyanakkor ötvenesen is lehet új életet és karriert kezdeni, de ez az átlag számára legtöbbször nehezen valósítható meg. Nem könnyű a feladat: a rendszer kilöki magából azt, aki nem elég erős. Jelenleg a munkaerő-piaci tápláléklánc alján az idősebbek állnak. Sajnos a farkastörvények szerint valamiben nekik is változniuk kell, mert a világ nem fog hozzájuk alkalmazkodni.
Fontos tudni, mennyit érünk
Vojnits Bálint, a HR Café főszerkesztője szerint az ötvenes álláskeresőknek attitűdváltásra, s az énkép felderítésére, erősítésére van szükségük.
A siker alapja az önismeret, a számvetés, saját értékeink és határaink felderítése. Így tudjuk meg, hogy mit érünk mint áru a munkaerőpiacon, ez az első lépcsőfok a továbblépéshez. A kor legfontosabb követelményei az alkalmazkodóképesség, a nyitottság és a rugalmasság – hangsúlyozza.
