Folyamatok. Az IMF jelentése a világgazdaságról és az amerikai gazdaságról biztató lendületvételre utal, ám a gyorsulni látszó iram megtörhet. Akkor, ha a vezető gazdasági hatalmak – ahogy a G20-ak torontói csúcsán meglehetősen ellentmondásosan sejteni engedték – egyszerre kezdik lenyesegetni a költségvetési hiányokat és fognak hozzá az államadósság növekvő mértékének a fékezéséhez. S ha a további ösztönzést inkább pártoló Obama elnök kezdeményezései megbuknak a kongresszusban, akkor a fejlett világ hosszú évtizedek óta nem tapasztalt költségvetési megszorítást hajthat végre.

Akkor, amikor egyébként a magánszektor – a vállalatok és a háztartások – sem költenek. Mert eladósodtak, mert tartanak a jövőtől, mert a bankok nem adnak hitelt, mert nem látják, hogy a kormányok mikor és miként írják át a pénzügyi szabályozásokat. Közben a feltörekvő országok továbbra is többleteket halmoznak fel, amelyek finanszírozzák a gazdag államok deficitjeit. Kivéve persze Görögországot, s esetleg Spanyolországot, meg Portugáliát, és néhány kirívó esetet az eurózónán kívül.

Piacok. Mint az IMF is utal rá, a világgazdaságban észlelhető élénkülés Ázsiának és Latin-Amerikának köszönhető. A tavaly drámaian visszaeső világkereskedelem is szárnyal, de éppen e térségek miatt. A piacok a mélybe nyomták az amerikai, a brit, a német és a japán tízéves államkötvények hozamait, s ezzel azt is jelzik, hogy az újabb gazdasági megbicsaklást és a deflációt nagyobb kockázatnak látják, mint az államcsődöket és az inflációt. De a hozamszint mást is üzen: például azt, hogy az eurózóna átlagánál nagyobb deficitet, de kisebb adósságot felmutató Egyesült Államokban a befektetők biztos távlatú menedéket látnak. Az elöregedő és eladósodó eurózóna kevésbé biztató. Kivéve Németországot, amelynek exportja száguld, de csakis Kína kereslete miatt.

A politikák alakításába beleszóló közgazdászok két csoportra oszlanak. Az egyik azt mondja: az alacsony kamat, a magas munkanélküliség, a lehetségestől elmaradó növekedés, a hitelezés összeomlása és a harmatgyenge belső kereslet miatt a költségvetésnek kell költenie. Mert más nem tud. A másik azzal érvel: a gyorsan felhalmozott hiányt és adósságot csökkenteni kell, így állhat helyre a bizalom, különösen a görögök miatt megroggyant eurózónában.

Az igazság a kettő között lehet. Amerikának is szembe kell néznie a nyugdíjrendszer terheivel, nem csak Európának. Az unióban strukturális reformok tömegére lenne szükség a növekedési képesség emeléséhez. A folyamatok, a piacok és a politikák hármasában fogant európai megszorító stratégia ezért kétségeket ébreszt, s még belegondolni is rossz, mi lesz, ha kiderül, hogy nem vált be.