A gazdasági válság kikezdte az állami pénzügyek stabilitását, ideértve a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozhatóságát, ám krízis közepette csak kényszerintézkedéseket lehet hozni, holott megfontoltságra lenne szükség a hosszú távú demográfiai trendek kezelésére. A huszonhét uniós tagállam ugyanazzal a problémával néz szembe, de minden ország helyzete más és más, ezért a közös gondra különféle megoldásokat kell találni. Ezzel érvelt szerdán Andor László foglalkoztatási biztos, akinek keze alól a vitaanyag kikerült – Olli Rehn pénzügyi és Michel Barnier belsőpiaci biztos egyetértésével.

Azért kellett a sokszínűséget hangsúlyozni, mert korábban olyan hírek terjedtek állítólag kiszivárgó értesülések alapján, hogy a bizottság egységesen 70 évre emelné a nyugdíjkorhatárt 2060-ig. Ám ez nemzeti hatáskör, ilyesmire sem Andor, sem más nem tehet javaslatot. Viták viszont mindenütt folynak. A görögökre rákényszerítették a nyugdíjkorhatár emelését, másutt a kormányok eleve igyekeztek csökkenteni a hosszú távon jelentkező kiadásokat, de 2060-ig így is a GDP 2,5 százalékával növekednek a terhek. A munkaképes korú lakosság 2012-től csökkenni fog az unióban, de a munkaerőpiacról ma is átlagosan 61 évesen távoznak az emberek a már általánosnak nevezhető 65 éves korhatár helyett, miközben az utóbbi fél évszázadban öt évvel növekedett az átlagos élettartam, s 2060-ig hét további esztendővel tolódhat ki az élethossz. Ennek nyomán 2060-ban négy kereső két 65 év feletti nyugdíjast kell eltartson a mai egy helyett. A kérdés tehát az, mondja Andor, hogy szegényebbek lesznek-e a nyugdíjasok, vagy emelkednek-e a járulékok, vagy hosszabb időt töltünk munkában és kevesebbet visszavonultan. E dilemmához még sokkal több kérdés társítható, a bizottság összesen tizennégyre keresné a választ a november közepéig tartó vitasorozat során.

Az egész kérdéskör az EU 2020-as stratégiájához is kapcsolódik, hiszen a foglalkoztatás növelése az egyik kulcsa annak, hogy az öregkor ne szegénységben teljen el, vagyis ne omoljon össze az a szociális modell, amely kényelmes nyugdíjas éveket kínált – Nyugat-Európában mindenképpen. Mint Andor a tájékoztató után lapunk kérdésére elmondta: többek között ösztönözni kell, hogy a fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliség apadjon, hogy a fiatalok munkába álljanak a tanulmányok végeztével, s rögvest megkezdjék a befizetést a nyugdíjrendszerekbe. Ugyanakkor társadalmi megegyezés kérdése is lehet, hogy valamely országban a nyugdíjkorhatárt emelik, vagy inkább a járulékot, vagy mindkettőt, de kisebb mértékben, mint másutt egyiket vagy másikat.

A három biztos összefogásából átfogó jelentés született. A tanulmány a foglalkoztatási trendeket is taglalja, kitér arra, hogy a felosztó-kirovó állami rendszerek mellett a tőkefedezeti, illetve járadékmeghatározott pillérek bevezetését is jó ötletnek tartja. Ám ehhez szükségessé válik a pénzügyi szabályozás további szigorítása, hogy a banki és vállalati nyugdíjalapokban gyarapodó pénz ne veszhessen el, hogy a kiegészítő nyugdíjakat is hordozni lehessen a munkavállalási akadályokat tovább lebontó unióban, ahol a megtakarítási termékek piacát is szélesíteni, egységesíteni és felügyelni kellene.

Andor László