Szorul a hurok a brit közalkalmazottak, köztisztviselők körül. A múlt héten nyilvánosságra került, hogy a Költségvetési Hivatal számai szerint 600 ezer közszolga kerül az utcára, ha megvalósul a büdzsében jelzett 25 százalékos megtakarítás az egyes minisztériumokban. Most azonban úgy tűnik, a nadrágszíj ennél még szorosabb lehet. Danny Alexander, a pénzügyminisztérium költségvetési ügyekért felelős vezetője minden tárcától rendelt egy „dolgozatot”, melyben az őszszel esedékes döntés előtt vázolják, hogyan tudnák a következő négy évben legalább 25, de akár 40 százalékkal is csökkenteni kiadásaikat. Az eredetileg gondoltnál súlyosabb szigorításokból csak az egészségügyi és a nemzetközi fejlesztési tárca maradna ki, míg az oktatásügynek és a nemzetvédelemnek „csak” tíz-húsz százalékos lefaragásra kell felkészülnie.

A drasztikus intézkedések következtében olyan felfokozott fi gyelemmel kísért beruházások szenvedhetnek késlekedést, mint a nagy sebességű, gyakran közlekedő délkeletangliai vasúti hálózat, a Crossrail, az árvízvédelem modernizálása vagy mintegy hétszáz iskola renoválása. A pénzügyminisztérium nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy egyelőre nem tényleges megvonásokról, csak a jövő évi közkiadási tervek előkészítéséről van szó. (Az előző, munkáspárti kormány 156 milliárd fontos költségvetési hiányt hagyott örökül.)

Szakszervezeti vezetők kiszivárogtatásai alapján a hétfői brit sajtóban elterjedt, hogy a kormány konzultációra készül velük a következő években elbocsátásra kerülő köztisztviselőknek járó végkielégítések költségének csökkentéséről. Francis Maude, a Miniszterelnöki Hivatal vezetője állítólag gyorsított eljárással próbálná megreformálni a köztisztviselői kompenzációs rendszert, összhangba hozva azt a magánszférában meghonosodott bánatpénz-szisztémával. (A legmagasabb beosztású, legrégebben szolgáló közszolgák jelenleg akár hatévi fizetésüknek megfelelő végkielégítésre is számíthatnak.)

Nem kevésbé háborítja fel a szakszervezeti funkcionáriusokat az az állítólagos kormányzati terv sem, mely szerint a sztrájkjog megváltoztatásával vennék elejét a tömeges leépítéseket elkerülhetetlenül követő munkabeszüntetéseknek. Az már biztos, hogy mind Boris Johnson konzervatív londoni főpolgármester, mind a CBI iparkamara támogatja az elképzelést, hogy egy sztrájk csak akkor minősüljön törvényesnek, ha a teljes munkaerő és nem csak a szavazásban részt vevők 40 százaléka ért azzal egyet. Az új kormány hatalomra kerülése óta nőtt a feszültség a kormány és a szakszervezetek között.

George Osborne pénzügyminiszter