Magyarország a szeszgyártók és a gyógyszeripar VIP-ügyfele
A fejlett országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) most közreadott felmérésébenMagyarország a sereghajtók között kullog mind az egészségügyi ellátást, mint annak finanszírozását tekintve. Hazánk gyakorlatilag valamennyi mutatóban átlag alatti teljesítményt mutat fel a 2008-as év statisztikáját feldolgozó adatok szerint.
A 31 vizsgált ország közül a 28. helyet foglaljuk el az egy főre eső egészségügyi kiadások terén 1437 dollárral, ami akkor 222 ezer forintnak felelt meg, ma pedig a dollár erősödése miatt 326 ezret érne. Ezzel csak Lengyelországot (1213 dollár), Chilét (999), Mexikót (852) és Törökországot (767) sikerült megelőznünk. A fejlettek átlaga 3060 dollár volt.
A kiadások összetétele is érdekes képet mutat, ugyanis nálunk két állami forinthoz a lakosság saját zsebből hozzátesz még egyet, míg a jobban eleresztett országoknál rendszerint ennél magasabb részt vállalt magára az állam. Nem ritka a három, illetve négy az egyhez arány sem. A kiadások terén a 7535 dolláros fejenkénti éves kiadással toronymagasan vezető Egyesült Államok és az utolsó előtti Mexikó képez kivételt ezalól, náluk a legelterjedtebb az öngondoskodás: ott fele-fele arányban vállalja a terheket a lakosság és az állam.
Nem véletlen, hogy a bruttó hazai termék (GDP) arányában mért egészségügyi kiadásokat illetően is Amerikáé az első hely 16 százalékkal. Ebben az összevetésben 7,3 százalékos mutatónkkal alatta állunk az OECD-átlag 9 százalékának, így – a fent említett négy ország mellett –Luxemburgot, Csehországot és Koreát is magunk mögé utasítva a 24. helyen végeztünk.
Magyarország lehetőségeihez képest próbál lépést tartani a fejlett világgal – szűrhető le az OECD adataiból. A tagországok 2000 és 2008 között – reálértéken számítva – átlagosan 4,2 százalékkal növelték egészségügyi kiadásaikat, míg hazánkban 4,0 százalékos bővülést mértek. A növekményt azonban – sok más tagállamhoz hasonlóan – főként a gyógyszerkiadások emésztették fel. A gyógyszergyári részvény nálunk valóban a legjobb befektetések közé tartozik, hiszen az OECD-tagok közül arányaiban hazánkban a legmagasabb – 31,6 százalékos – a medicinákra költött kiadások részaránya. Az adat megdöbbentő, főként ha a 17,1 százalékos OECD-átlagot nézzük.
Ami a gyógyító személyzetet illeti, ott is átlag alatt teljesítettünk. Ezer főre 3 gyakorló orvos jut, ami alig marad el a OECD átlagától, ám a nővéreknél nagy az eltérés: nálunk nagyjából 6 ápoló jut ezer emberre, az átlag eléréséhez viszont másfélszeresére kellene bővíteni a nővérek és a kisegítő személyzet létszámát. Szaporázza a gondokat, hogy a kisebb létszámra nagyobb feladat hárul, miközben a munkát segítő eszközpark fejlesztése csigatempóban halad.
Bár az aktív kórházi ágyak számának csökkentése világtendencia, nálunk – 2008-ban – még mindig 4,1 ágy jutott ezer főre, szemben a 3,6-os OECD-átlaggal. A jelentés megjegyzi, hogy az ágyszámcsökkentéssel párhuzamosan a kórházban eltöltött napok száma is csökken, azaz gyorsabb a „forgás” a betegek között. Teret nyert az egynapos ellátási forma is.
A kulcsfontosságú diagnosztizáló műszerek, mint a CT és a MRI beszerzésében óriási lemaradásban vagyunk. Előbbiből egymillió lakosra 7,1, utóbbiból 2,8 készülék jut, ami az OECD-átlag egyharmada, illetve egyötöde. Az OECD jelentésében az már nem szerepel, hogy a magyar eszközállomány kapacitása a duplája a tényleges igénybevételnek – teszik ehhez hozzá szakértők.
Túlsúlyos és korán hal a magyar
A magyarok egészségi állapotát is lesújtó adatokkal írja le a jelentés. A születéskor várható élettartam nálunk 73,8 éven stagnál, míg a tagállamok átlagában a polgárok öt és fél évvel többet tölthetnek el az élők sorában.
Csak két hónappal előzzük meg a sereghajtó törököket. Abszolút elsők vagyunk viszont alkoholfogyasztásban: a tisztaszeszben mért 12,7 literes fejenkénti fogyasztás 3 literrel haladja meg az átlagot. Helyzetünk stabil, és a pálinkaliberalizáció miatt még erősödhet is, hiszen a pozíciónkat eddig veszélyeztető franciák az ottani szigorítások miatt leszállóban vannak.
A dohányzók aránya is egyharmados a felnőtt lakosság körében, míg minden ötödik ember jelentősnek mondható súlyfelesleggel küzd. Az OECD szakértői szerint a lassan társadalmi méreteket öltő elhízással összefüggő betegségek kezelése terheli meg a jövőben leginkább a tagországok egészségügyi költségvetését.
