– A magyar kormány 200 milliárd forintos bankadót vet ki a pénzintézetekre, ebből 36 milliárdot a biztosítótársaságoknak kell összedobniuk. A díjbevételarányos adóból piaci részesedése alapján nagyjából négymil liárd jutna az Aegonra. Hogyan értékelik ezt a kényszerintézkedést?

Az ügyfeleknek is többe kerül majd

– Gyors számításaink szerint 55–60 százalékra nőne ezzel a társaságunk adóterhelése. Mondanom sem kell, ez nagyon jelentős emelkedés, még akkor is, ha a kormány engedményt tenne azzal, hogy a három évre tervezett bankadót két évre csökkenti. Megértjük, hogy a pénzügyi szektornak segítenie kell ebben a helyzetben, szolidaritást kell vállalnia, ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy a gondokat nem mi okoztuk. Természetesen ki akarjuk venni a részünket a segítségből, de egyedül a pénzügyi szektor szereplőire hárítani a terheket nem igazságos, azokon mindenkinek osztoznia kell. Nekünk is elemi érdekünk, hogy a problémákon mielőbb túljusson az ország. A másik oldalon azt is be kell látni, hogy egy ilyen bankadó bevezetése negatívan érinti a társaság tőkehelyzetét, és sajnos az ügyfeleinknek is meg kell fizetniük ennek az árát. Nagyon fontos az is, hogy egy ilyen direkt beavatkozás hosszú távon ne torzítsa, ne befolyásolja a piacot.

– Globális pénzügyi társaság vezetőjeként rálátása van arra, hogy más országokban hogyan járul hozzá a pénzügyi szektor a felmerülő gondok kezeléséhez. Mi a tapasztalata erről?

– Máshol nem a költségvetési lyukak betöméséhez kérik fel vagy utasítják a pénzügyi szektor szereplőit, hanem általában egy olyan alap létrehozását és feltöltését tartják fontosnak, amelyből az esetlegesen nehéz helyzetbe kerülő bankokat, biztosítókat ki lehet majd segíteni. A válságban ezt a feladatot a kormányok és jegybankok közösen látták el. Arra vonatkozóan nincs egyetértés, hogy az alap feltöltéséhez kik és milyen mértékben járuljanak hozzá, minden ország más módszer bevezetése mellett tette le a voksát.

– Számos kisebb biztosítótársaságot reménytelen helyzetbe sodor a bankadó kivetése, amire drasztikus költségcsökkentéssel, rosszabb esetben a kivonulásukkal reagálnak. Kétharmaduk eleve veszteségessé válik. Az Aegon túl nagy szereplő ahhoz, hogy ezt megtegye, nem szólva arról, hogy az iparági nyereség 40 százaléka nála csapódik le. Ebben a helyzetben átértékelik-e az itteni terveiket, fejlesztéseiket?

– Az Aegon tőkésítettsége az elvártnál magasabb szinten marad. Az erős tőkehelyzet a cég iránti fogyasztói bizalom szempontjából is lényeges. Nemcsak profi tra és az osztalékfizetésre koncentrálunk, hanem arra is ügyelünk, hogy fejlesszük a hálózatunkat.

– Elképzelhető, hogy a bankadó megrostálja a magyart biztosítói piacot, és a távozók esetleges felvásárlásával, részesedésük átvételével a nagyok még nagyobbak lesznek. Önöknek vannak-e ilyen terveik?

– A bankadó részleteinek és hatásainak ismerete nélkül erre egyelőre nem tudok válaszolni. Az Aegon 1994 óta stabil szereplője a magyar piacnak, innen szervezi régiós fejlesztéseit is, a lengyel, cseh, szlovák, román és török érdekeltségeit is innen irányítja. A társaságnak sok vesztenivalója van, ebből fakadóan elkötelezettsége Magyarország, a magyar piac iránt nagyon erős.

– Az Aegont a válság tetőpontján hárommilliárd euróval segítette ki a holland kormány, ezt a megtermelt nyereségből kell visszafizetniük. Csakhogy a magyarországi profitot elviszi a bankadó, így a holland kormány is hiába várja a járandóságát. Nem okoz ez diplomáciai feszültséget?

– A visszafizetéssel kapcsolatban nem vállaltunk konkrét határidőt, amint tudjuk, rendezzük a számlát. Egymilliárd eurót tavaly augusztusban már át is utaltunk. Ebből a szempontból pedig nem számít, hogy a cégcsoport profitjához az egyes régiós érdekeltségek milyen arányban járulnak hozzá, hiszen a tartozás közös, azt az anyacégnek kell rendeznie. Ez így van rendjén. Arról nem tudok, hogy ez feszültséget okozna akár a tagvállalatok, akár az érintett kormányok között.

– A bankadó mellett az időjárási katasztrófák is rendesen emésztik az Aegon profitját.

– Százötvenezer káresemény történt az árvíz sújtotta területeken, ezekből 40 ezer kárigényt teljesített az Aegon, mintegy hárommilliárd forint értékben. Gyorsan segítünk, ebben a telefonos ügyintézésnek is fontos szerep jut. A kárigények 40 százalékának rendezéséhez elegendő volt egyetlen telefonhívás.

– A biztosítási alkuszok szövetsége azt javasolja, hogy valamennyi ingatlantulajdonos fizessen kötelező katasztrófabiztosítást, ahogy az a gépjárművek esetében már létezik. Ezzel egyrészt tehermentesíteni lehetne az államot, másrészt mindenki hozzájárulna a költségek viseléséhez. Mit szól ehhez?

– Ha van egy jól működő, erős tőkeellátottságú biztosítási rendszer, akkor nem tartom célszerűnek a javaslatot. A magyarországi lakások 70 százalékán amúgy is van biztosítás, és egy havi 1100–1400 forint körüli összeg szerintem mindenkinek megéri, hogy a nyugalmát megváltsa. Ahogy a bankadóra, úgy természeti csapások kezelésére sincsen egységes rendszer. Katasztrófaalap szinte mindenhol van, de hogy abba ki mit fizet be, az már országspecifikus. Megjegyzem, egy nemzeti alapból a kárkifizetések rendszerint vontatottak, jelentős adminisztrációt és ezáltal magasabb költségeket igényelnek. Ahol a hatékonyság és a gyorsaság a döntő, ott ezt a szempontot is figyelembe kell venni.

– A magánnyugdíjpénztárak viszszaállamosításának igénye többször is felmerült az új kormány részéről. Milyen hatásokat válthat ez ki?

– A magyar magán-nyugdíjpénztári rendszer jól működik, az államosítás nagy veszteséget okozna a piac számára, hiszen a pénztárak által kezelt tízmilliárd eurónyi befektetett összeget elnyelné az államkassza. De nemcsak mi járnánk rosszul, hanem a takarékoskodók is, mivel a pénzük nálunk most biztonságban van, és nyugdíjas éveikben nem függenek majd olyan mértékben az akkor munkába álló nemzedék befizetéseitől. Az államosítás politikai döntés, nekünk itt az a feladatunk, hogy tapasztalatainkra alapozva meggyőzzük a döntéshozókat arról, hogy nem érdemes a gyors pénzszerzés érdekében egy hosszú távra szóló, bevált rendszert feláldozni.