A stabilitási és növekedési paktum mindkét elemének erősítését célzó, az utóbbi hetekben megszellőztetett új előterjesztését három csomagba helyezte az Európai Bizottság, amely a pénzügyminiszterek és az Európai Tanács elnöke által működtetett munkacsoport mellett szintén javasol változtatásokat a tagállamoknak a gazdaságpolitikai koordináció erősítésére. Abból indultak ki, hogy egyoldalúan csak a büdzsék egyenlegével foglalkoztak, de az előírásokat nem vették szigorúan, és büntetést sem róttak ki. Maga a paktum alig fordított fi gyelmet az eurózónán belüli versenyképességi problémákra, a növekedés tényezőinek alakulására. Az első csomagba így az európai fél év meghirdetése került, azaz minden év első hat hónapjában a bizottság növekedési előrejelzést tesz közzé, amelyet megvitat az Európai Parlamenttel. Ezt követően áprilisban a tagállamok megküldik stabilitási, konvergencia- és reformprogramjaikat, amelyek nyomán országokra lebontott ajánlások születhetnek. A nemzeti parlamentek ezt követően vitatják meg és fogadják el a tagállami költségvetést. A büdzsét előzetesen nem kell bemutatni, de a folyamatok előrejelzését igen.

A második csomag a gazdasági egyensúly megbomlásának, a versenyképesség alakulásának az előrejelzésére helyeződött. Különböző mutatók – folyó mérleg egyenlege, munkaerőköltség, árszint, reálárfolyam – változása esetén kezdődne eljárás, amelyet ajánlások megfogalmazása kísérne. Mint Olli Rehn pénzügyi biztos a szerdai tájékoztatóján utalt rá: Spanyolországban és Írországban ezen az alapon például be lehetett volna avatkozni az ingatlanárak megugrása, illetve az építőipar túlfűtése miatt. A bizottsági szakértők szerint az eurózóna országokra és a saját valutával rendelkező államokra az eltérő sajátosságok miatt eltérő mutatórendszert kell kidolgozni.

A harmadik csomagba jutott a strukturális reformok nyomon követése. Ez összefügg a 2020-as stratégiával, amelynek nemzeti céljait még be kell nyújtani Brüsszelnek, amely aztán e programok végrehajtását ellenőrzi, s ha elmaradást tapasztal, megint ajánl. Azt mondta Rehn, ha az EU nem tudja a növekedés ütemét növelni, akkor a következő nemzedékek jólétét veszélyezteti. Megjegyezte: nem lenne szerencsés a jó exportteljesítményt nyújtó országokat visszafogni, de a strukturális reform vonatkozhat a belső kereslet élénkítésére is.

Ami a költségvetési politikát illeti, a nemzeti szabályokat a közösségihez kell igazítani: így az államadósság szerkezete, csökkenésének üteme sokkal nagyobb fi gyelmet kap. A túlzottdefi cit-eljárást például nem lehet befejezni, ha a GDP hatvan százalékát meghaladó adósság nem süllyed a megállapított mértékben. A publikált javaslatokhoz fűzött bizottsági útmutató hét tényezőnek a vizsgálatát sürgeti az adósság megítélését illetően: például az elöregedés nyomán keletkező kötelezettségeket, vagy a magánszektor adósságának azon részének elemzését, amely államadóssággá válhat. A finomított javaslatok az összes uniós országra vonatkoznak, de az eurózóna tagjaira jobban, hiszen a lisszaboni szerződés is tartalmaz olyan cikkelyeket, amelyek csak a valutaövezeti államokat érinti. A jogi szolgálat részvételével elkészített előterjesztés a megelőzés érdekében az eurózóna országait például betételhelyezésre kényszerítené, akár a büdzsé fél százalékáig, ha nem érnek el megfelelő eredményt a költségvetési konszolidációban, másrészt a kohéziós alapok felhasználását a strukturális és intézményi reformokhoz kötné. A folyamatok korrekcióját a meglévő eszközökön túl új elemekkel egészítené ki a bizottság, amely megvonná a stabilitási paktumot tartósan megszegő államtól a kohéziós, mezőgazdasági és halászati kifizetéseket. A jogalkotási javaslatok szeptember végéig készülnek el, de például a gazdasági fél év bevezetésére a bizottság szeretne már július közepén választ kapni a pénzügyminiszteri tanácstól.

Olli Rehn. Szigorúak a szabályozói víziók